*************************
Címzett: Magyar Helsinki Bizottság
1054 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 36-38. I/12
1242 Budapest, Pf. 317
Tisztelt dr. Somogyi János úr!
A 2005. Február 21.-én kelt levelét megkaptam, amit bevallom, egy kissé szűkszavúnak találtam az általam küldött anyag bőségét tekintve. Nekem sokat jelentett volna az Ön véleménye, a Jászberényi Bírósági épületben történt incidensről, és a két megölt kiskutyával kapott üzenetről, nem is említve a helyi (Jászladányi) hatóságok érzéktelenségét a panaszaimmal szemben, ami a mai napig is tart. Most már hónapok óta valaki(k), főleg roma gyerekek között uszít ellenem, és azok ellen a gyerekek ellen akik velem kapcsolatot tartanak. Több gyerek is panaszkodott, hogy az iskolában „Vili bácsi”-zák őket, nem beszélve a verbális és fizikai támadásokról. Én magam is kapok bekiabálásokat a házam előtt elmenő, főleg roma gyerekek de néha roma felnőttek részéről is, ezen a hétvégén két ilyen incidens volt, amit a mai napon jelentettem a község jegyzőjének, és a helyi rendőrségen. Én több roma családdal tartok kapcsolatot, akiket a jelenlegi szűkös anyagi lehetőségeimhez képest még mindig segítek, használt kerékpárokat gyűjtök, javítok és adom a rászoruló családoknak, gyerekeknek. Ez sajnos sok romában és magyarban is irigységet ébreszt, többségükben ez a gyűlöletük indítéka, Az egyik Suki gyerektől kb. két hete lopták el az iskola elöl azt a kemping kerékpárt amit tőlem kapott, ez már a második általam adott kerékpár amit elloptak. Sajnos ez egy olyan közösség ahol az irigység, és az abból fakadó rosszindulat általam még máshol nem tapasztalt méreteket ölt, ezt bátran állíthatom, mert én fizetem az árát, a teljes ár pedig még most sem ismert.
Mellékelve küldöm az utóbbi idők dokumentumait, az idézésből Ön is láthatja, hogy az első tárgyalási nap Jún. 15-én lesz és őszintén megvallom nem bízom az „igazságszolgáltatásban”!
Az elmúlt öt évben itthon tapasztaltak sok esetben nem igazán az „igazságról” szóltak, felületesség és „bulvárizmus” jellemző szinte mindenre a mai „magyar honban”.
Az elsőfokú tárgyalás csak egy hétre van de a bíróságtól semmi visszajelzést nem kaptam a beadványomra, kérelmemre, nem tudom van e kirendelt védő, kaptam e költségmentesítést, még a Szolnoki BVI.-ben letételezett tárgyaim felvételére sem kaptam lakhelyelhagyási engedélyt, pedig azok csak Jún. 10-ig vehetők fel, biztos vagyok abban, hogy már megint „szívatnak”! Ön a levelében azt ajánlotta, hogy „jogi szakember véleményének kikérése nélkül ne írogassak”, szakembert már Ön által is ismert okból nem tudok beszerezni, ezért is vagyok könnyű „préda”. Amúgy sem hiszem, hogy egy „jogállamban” tartani kellene attól, mert a „Bírónak vagy a Hatóságnak” nem tettszik a hangneme vagy a tartalma egy beadványnak vagy véleménynek. Ez mind a szabad szólás, szabad véleménynyilvánítás elfojtását jelentené, ami ellentmondó, ennek a nagy hanggal hirdetett, újdonsült „Demokráciának”!
Tisztelt dr. Somogyi úr, én 24 évet éltem a volt úgynevezett „átkos” rendszerben de soha nem adtam fel a meggyőződésemet, még KISZ tag sem voltam annak ellenére, hogy vezetői beosztásom volt amit a szakmai tudásommal és nem politikával vagy megalkuvással értem el.
Az USA-ban eltöltött több mint három évtized során is megtartottam a hitvallásomat, felléptem
az ellen amiről hittem, hogy helytelen, és kiálltam amellett ami hitemmel egyezett. USA-ban is voltak akik nem bírtak, vagy éppen utáltak is a meggyőződésem miatt, de senki nem aljasodott olyan mélyre mint ahogy azt itt Jászladányon, egy pár ember tette, és a rendszer ehhez még asszisztált is. Mióta hazajöttem az USA-ból az időm és energiám többségét arra fordítottam, hogy azoknak a gyerekeknek az életében, akik erre igényt tartanak, változást és élményt hozzak, ettől eddig még semmilyen ocsmányság és rosszindulat nem tántorított el, és kijelenthetem: nem is fog! Itthon még mindig a feudalista és diktatórikus mentalitás uralkodik, berögződött, begyepesedett szokásokkal keveredve, erre jelentek én veszélyt. Elsőnek a futball pályáról akartak elűzni a rólam terjesztett feltéttelezésekkel, nem jött be, még jobban rákapcsoltam, azt a pszichólogiai terrort próbálták használni ellenem amit itt egymás közt is használnak, ocsmánykodást és rágalmazást, mindezt szabadon és büntetlenül. Szomorú látni azt ahogy ezeket a módszereket a gyerekek is használják egymással szemben, jó tanítóik vannak, a szüleik és a felnőtt társadalom, nem is említve a médiából rájuk zúduló mocskot!
Elnézését kérem amiért újra így belemerültem a már talán tőlem megszokott retorikába, de ebben én már nem hiszem, hogy képes lennék megváltozni. Időközben felvettem a kapcsolatot egy Vajó Sándor nevű újságíróval, aki roma származású és egyben bűnügyi riporter is, a saját bevallása szerint. Vajó úr megígérte, hogy végig kíséri az ügyemet, és így szükség esetén nyilvánossághoz juthatok. Egyben személyes kapcsolatban áll Dr. Bárándi György ügyvéd úrral is, azt ígérte, hogy figyelmébe ajánlja az ügyemet, az ilyen segítség bizony nagyon jól jönne. Vajó úrral az interneten keresztül kerültem kapcsolatba, a „pedofil” bűncselekményekkel kapcsolatban írandó könyve által, tanulmányaim során én magam is foglalkoztam a témával, főleg azzal a változatával amikor bosszú vagy anyagi érdek az indíték. Én magam is dolgozom egy könyvön ami a Magyarországon elszenvedett kálváriámat fogja megismertetni a világgal, angolul és magyarul, nem fogok kímélni senkit, ezt megígérem.
A B.V.I.-ban és az „igazságszolgáltatás” markában elszenvedett, látott és tapasztalt igazságtalanságokat, atrocitásokat sok más forrás anyaggal együtt fogom könyvbe szedni, ennek az érdekében volt a legfontosabb a szabadlábra helyezésem.
Június 15-én sok minden történhet, még az is, hogy visszakerülők a B.V.I.-ba, amilyen érzéktelenül és felületesen volt az ügy kezelve a kezdettől fogva, és amihez még hozzájárulhat a bírói rosszindulat, talán éppen a leveleim hangneme miatt, de hát csak így lehet a rendszert tesztelni!
Lehetséges, hogy a következő levelem már a rács mögül írom, de addig is csak azt tudom írni Önnek amit eddig is írtam, hogy a „vádak hamisak” és remélem az igazságszolgáltatás nem fog lealacsonyodni azoknak az embereknek a szintjére akik így akarnak bosszút állni és eltenni az útból.
Köszönőm a türelmét, maradok tisztelettel: __________________________________
Holló Vilmos Ferenc
Jászladány, 2005, Június 6
*************************
Címzett: Magyar Helsinki Bizottság Feladó: Holló Vilmos Ferenc
Bajcsy Zsilinszky út 36-38. I/12. Nagydabi út 22.
1054. Budapest, 1242. Bp. Pf. 317. 5055. Jászladány
Telefon: +36-1-321-4323. Telefon: +36-30-273-9884.
Tisztelt dr. Győző Gábor úr!
Sajnálattal vettem azon tájékoztatását, hogy dr. Somogyi János ügyvéd úr jelenleg már nem a M.H.B. munkatársa. Dr. Somogyi ügyvéd úr nagy segítségemre volt nehéz óráimban, remélem bárhol is van most, továbbra is a közösség javát és az emberség ügyét szolgálja.
A 2005. június 15-én keltezett levele óta már három bírósági tárgyalás volt az ügyemben, ítélet-hozatal nélkül. A megtartott tárgyalások dátum szerinti sorrendje: 2005. június 15.; 2005. augusztus 31.; 2005. november 3.; és a következő 2005. december 12-re van kitűzve.
Ha Ön olvasta az eddig irt beadványaimat, akkor valami fogalma lehet az ellenem emelt vád jellegével, és az előzetes fogva-tartásom alatt velem történtekkel. Mint azt már többször kijelentettem, a vádak bosszú szüleményei. Az eddigi tárgyalások folyamán a vádlók részéről több olyan ellentmondás történt, amik eredményeként elvárhatnám az ellenem foganasított szankciók enyhítését. A legfontosabb lenne a lakhelyelhagyási tilalom feloldása, ez megoldaná az anyagi helyzetem, és a BV-ben sérült csuklóm szakorvosi terápiáját. Az ügyész indítványozására minden ez irányú kérelmem ellett utasítva, miért van az, hogy mindig az ügyész akarata érvényesül?
Csatolva küldőm a fellebbezésem, és a Debreceni Ítélőtábla visszautasító végzésének másolatát. Én írhatok tíz oldalnyi indokot, de a „hatalom” részéről egy mondat is elég: „A védelmi fellebbezések nem alaposak”. Hogyan lehet az, hogy egy „jogállamban” becsületben leélt 60. év, pletykákra épült nem bizonyított vádak miatt teljesen értéktelenné válhat?
Az ellenem indított eljárást a kezdettől fogva felelőtlenség, embertelenség és jogtalanság jellemzi.
A vád olyan jellegű amiről még két ember is háromféle képen ítélkezne, nyugodtabb lennék ha bankrablással vádolnának. Az itthon eltöltött 5. év nem nem növelte a hitemet a magyar igazság-szolgáltatásban, sajnálom, hogy csak ezt tudom mondani.
A bíróság kirendelt egy védőt a számomra, aki még arra sem mutat hajlandóságot, hogy az ügy hátterét megismerje, nincs kérdése, nem kezdeményez, milyen védelmet tud egy ilyen védő nyújtani? Az ártatlanságom miatt az ügyem példaértékű lehetne, egy „elves” ügyvédre lenne szükségem, ha ilyen egyáltalán létezik a mai Magyarországban, a mai világban.
Tisztelt dr. Győző úr, arra szeretném megkérni ha az lehetséges, hogy az összes kézzel irt beadványaim (leveleim) egy fotómásolatát küldje meg nekem. Előre is köszönöm.
Tisztelettel: ____________________________________
Holló Vilmos Ferenc
Jászladány, 2005. november 25.
*************************
Címzett: Magyar Helsinki Bizottság Feladó: Holló Vilmos Ferenc
Bajcsy Zsilinszky út 36-38. I/12. Nagydabi út 22.
1054. Budapest, 1242. Bp. Pf. 317. 5055. Jászladány
Telefon: +36-1-321-4323. Telefon: +36-30-273-9884.
Tisztelt dr. Győző Gábor úr!
A 2005. november hó 25-én írt levelemben kértem Önt, hogy a megyei fogdából és BV-ből kézzel írt leveleim egy másolatát küldje meg nekem.
Az Országgyűlési Biztosok Hivatalából, Dr. Takács Albert úr a múlt évben kérésemre ezt megtette, kérem Ön is tegyen eleget a kérésemnek. Nagyon fontos lenne, hogy valamilyen önök által használt iktatási jelzés legyen a másolatokon, amely bizonyítja a leveleim Magyar Helsinki Bizottság általi átvételét.
Nem tudom, hogy Ön mennyire tájékozott az ellenem folytatott eljárást illetően, de azt újra kijelentem: az ellenem felhozott „szemérem elleni erőszak” vádja hamis, személyes bosszúállásból indíttatott kitaláció!
Az önöknek írt leveleimből fogalmat kaphat arról, ami az eljárás kezdete óta velem történt, és az erkölcsi és anyagi kárról ami engem ért. Félelmem az, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei hatóságok, majd egy elmarasztaló ítélettel akarják igazolni mindazt, amit velem szemben elkövettek.
Nagy segítség lenne az, ha ajánlani tudnának egy jogász, aki hajlandó lenne áttanulmányozni az eddigi bírósági ügyiratot, legalább véleményezés céljából. Minden üggyel kapcsolatos beadványok, indítványok, kérelmek, végzések stb. CD lemezen vannak tárolva, így bárhová bárkinek könnyen elküldhető.
Kérem tudassa velem ha ebben a segítségemre tudna lenni, és kérem ne feledje a másolatokkal kapcsolatos kérésemet.
Tisztelettel: ____________________________________
Holló Vilmos Ferenc
Jászladány, 2006 február 6.
*************************
*************************
Tisztelt Rácz Dominika!
Magyar Helsinki Bizottság.
Talán még emlékszik rám, mint ahogy ajánlotta beadtam egy kegyelmi kérvényt a Köztársasági Elnökhöz, amire a mai napon kaptam válasz. Mint azt a mellékelt másolaton láthatja, el lett utasítva! Sajnos olyan országban élünk, ahol még egy betegség által halálraítéltnek sem kegyelmeznek, nem is említve azt a tényt, hogy
„hamis vádak” alapján ítéltek el. A Debreceni Ítélőtábla megalapozatlannak ítélte az ellenem felhozott vádakat, amiket a megismételt eljárásban sem tudtak
bizonyítani, megalapozni. Sőt, még a vádlók részéről merültek fel újabb hazugságok, persze a bíró a „vak szemével” nézte ezeket.
Magyarországi gyakorlat az, hogy ha valakit megvádolnak, és ha hosszabb időt tölt vizsgálati fogságban, akkor azt „ha fene fenét eszik is” muszáj elmarasztalni! Ilyen esetben „nincs kegyelem”, ezt az én esetem bizonyítja! Kérem írja meg véleményét, és esetleges tanácsát. Még mindig szabadlábon vagyok, mert a 2011. 02. 15. napjára szóló behívóra sem vonultam be. Önként, saját akaratomból soha nem fogom megkezdeni egy olyan büntetés letöltését, amit hamis vádak alapján, korrupt bírók mértek ki rám.
Ez az ügy így ahogy van, és ahogy esetleg majd folytatódik, így vagy úgy tragédiában fog végződni!
Kérem vizsgálja meg, hogy Önök miben tudnának segíteni.
Tisztelettel....Holló Vilmos.
Jászladány, 2011. 04. 06.
*************************
Tisztelt Somogyvári úr!
Magyar Helsinki Bizottság
Köszönöm a gyors válaszát és a tájékoztatóját. A tájékoztatóban foglaltakkal többnyire tisztában voltam, az igazi segítséget a következők jelentenék:
Ha a korrupt bírók akik elmarasztaltak, valamilyen formában tudnák, hogy a Helsinki Bizottság az egészségi állapotomra való tekintettel figyelemmel kíséri a velem
történteket, a sorsomat.
Egy kérvény az MHB részéről az egészségi állapotomra hívatkozva, a bevonulás felfüggesztésére vagy elnapolására.
Nagy segítség lenne egy média, ami nyilvánosságra hozná azt ahogy a bíróság bűnbakot csinált belőlem annak érdekében, hogy fedezze az elkövetett hibáit, és igazolhassa azt a 9. és fél hónapot amit előzetesben töltöttem.
Nagy segítség lenne az is, ha egy harcos jogász segítségemre lenne abban, hogy az ügyemet újratárgyalják vagy felülvizsgálják.
Rabosításom fizikailag és lelkileg is végzetes lenne számomra, nem tudnám az újabb megaláztatásokat elviselni. A betegségemet is az előzetesben töltött idő, és az elszenvedett atrocitások idézték elő, ebben biztos vagyok!!
A második 4. hónapos előzetesbe helyezésem 2006. 06. 13-tól 2006. 06. 13-ig tartott, amikor a Debreceni Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a JNSZ Megyei Bíróság elsőfokú ítéletét. Az ítélőtábla határozata már eleve minősítette a bíró, Pongrácz Zsolt ítéletét, amit megalapozatlannak és döntésre alkalmatlannak találta az Ítélő Tábla.
A Jászberényi Városi Bíróságon, Ujszászi Zoltánné bíró által lefolytatott megismételt eljárás semmi többel nem tudta megalapozni a bűnösségemet. Az egyik „sértett” pedig az egyik tanú szembesítésekor újabb hazugságba keveredett, de mindez nem tántorította el Ujszászi bírónőt attól, hogy a vádlók mindegyikét szavahihetőnek minősítse. A védelem 6. új tanúja – 3. felnőtt és 3. gyerekkorú tanú - mellettem szóló vallomása semmit nem számított. A bírók ezen és sok más hasonló megnyilvánulása bizonyítja, hogy a bírák határozott célja az elmarasztalásom volt.
Oldalakon át sorolhatnám ami a bírók aljasságát, korruptságát bizonyítják, de erre nincs szükség, mert Dominikának korábban elküldött DVD lemezen rögzített ügyanyagban mindez megtalálható. Az igazság meglátásához csak annyi szükséges, hogy valakit érdekeljen az igazság, és motivált legyen a „gazság” ellen küzdeni. Tíz éves tapasztalatom azt, hogy Magyarországon erre nem nagyon akad vállalkozó, főleg nem egy olyan esetben amiben valakit „pedofíliával” vádolnak.
A sötét középkorban, az inkvizíciós időkben ki mert volna egy boszorkánysággal
vagy eretnekséggel vádolt személy védelmére kelni? Ebből az következne, hogy
a védelmükre kelt személyt is ugyanazzal vádolnák meg. Ma Magyarországon
21. századbeli „inkvizíció” működik, ezt bizonyítják az elmúlt évek bírósági
ítéletei. Néhány példaként: Pusoma Dénes, Burka apa és fia, Darázs Szabolcs,
Táncos Gábor, és újabban a Balla Irma ügye, de az igazi hab az igazságszolgáltatás
tortáján....a Móri ügy, tényleges életfogytiglan csupán Varga Zoltán bíró
konfibulációja alapján. Az elszámolhatatlan bíróság = Inkvizíció!!!
Bevallom, hogy én utálok megfutamodni - ezért is kerültem ebbe a helyzetbe -
de ebben az esetben futnom kellett volna, a betegségem miatt most már nem
is futhatok. Heti két alkalommal művese kezelésre, dialízisre kell járnom, mivel
betegségem progresszív, a dialízisek és a kemoterápiás kezelések száma növekedni
fog. A betegség már most is abban a stádiumban van, hogy a lábaimban állandó
a zsibbadás a görcsök amitől sok éjszakát átvirrasztok, nem tudok aludni.
A görcsök és csontfájdalmak kézben lábban egyformán jelen vannak, a vérszegénység és az alacsony vérnyomás miatt szinte állandó a szédülés. Az egyik lumbális gerinc- csigolya - L3 - daganata nyomást gyakorol a kilépő ideggyökökre, ez egyre többször járás képtelenné tesz. A vizeletkontroll is probléma, amikor alszom a vizelet nem kontrollálható, egyszerűen bevizelek. Ezek bizony olyan kellemetlenségek, amit az ember nem szeretné ha más is látná, egyszóval megalázó.
A BV tulajdonképpen hálás lehet, hogy eddig nem vonultam be, nincs fogalmuk
arról milyen lesz az én ellátásom abban az esetben, ha a végén mégis sikerül
nekik begyüjteni engem. Az étkeztetésem is nagy probléma lesz a számukra,
az alapbetegség és a dializálás miatt speciális diétára van szükség. A legyengült
immunrendszer miatti fertőzésre hajlamosság miatt, egyedüli elszállásolásra
van szükség. A hasonló betegségben szenvedők többsége valamilyen fertőzés,
vagy mérgezés - sepsis- miatt haláloznak el. Aki ezek veszélyét túléli, annak
idővel elfogy a vére és oxigén hiányában halálozik el. Szép kilátások!!
Mint azt már kijelentettem a bírónak is, hogy: „önszántamból nem fogom megkezdeni egy olyan büntetés letöltését, amit hamis vádak alapján korrupt bírók mértek ki rám!!”
Ezzel a kijelentéssel zárom levelem, remélem nem válok irritálóvá és unalmassá
azzal amiket Önnek írtam, ezek leírásával némileg enyhül az a nyomás, amit ez az
ügy és annak következményei gyakorolnak rám.
Tisztelt Somogyvári úr, minden segítséget és tanácsot hálásan fogadok.
Tisztelettel.....Holló Vilmos.
Jászladány, 2011. 04. 20.
*************************
From: Vilmos Hollo [mailto:vilmos.hollo@hotmail.com]
Sent: Wednesday, April 20, 2011 12:23 PM
To: zoltan.somogyvari@helsinki.hu
Cc: Willie Hollo
Subject: FW: kegyelmi kérvény
Tisztelt Somogyvári úr!
A mai napon tudtam meg, hogy Rácz Dominika helyét Ön vette át. Valószínűleg nem ismeri az ügyemet ami már 2004-ben kezdődött. Dr. Somogyi János volt aki elsőnek foglalkozott az ügyemmel. Nagy segítségemre
volt azzal, hogy a Népszava 2004.09.30. számában megjelentett egy cikket az ügyemmel kapcsolatosan.
Dominikának DVD lemezen elküldtem a teljes ügy anyagát, ez okból most nem fogok részletekbe bocsátkozni. Én megvagyok győződve, hogy az ügyem példaértékű lehet a Magyar igazságszolgáltatás korruptságára. Fő céljuk
nem a valódi igazság keresése, hanem a győzelem, és a „mundér” védelme.
Az elmúlt 6. évben próbáltam egy valóban harcos szövetségest találni, aki segíthetne ha nem is másban, legalább abban, hogy az ügy nyilvánosságot nyerjen. A „hatalom” és a „sumákok” mindig a nyilvánosságtól félnek legjobban.
A „szövetséges” megtalálásában nem jártam sikerrel, Kende Péter
úr volt az aki a kezdetben reménnyel töltött el, de benne is csalódnom
kellett. Az elmúlt 10. évben azt tapasztaltam, hogy a Magyarból
kihalt a harci szellem. Az USÁ-ban nem lett volna nehéz, nem egy,
de több szövetségest is találni, nem is említve a különböző jogvédő
szervezeteket.
Jelenleg az egészségi állapotom miatt a börtönbe való bevonulásom
megelőzésén munkálkodom, ebben lenne most a legnagyobb szükségem.
A börtönben a túlélési esélyeim, amire a Magyar egészségügy már eddig
több mint 30. millió forintot áldozott, a minimumra csökkennének.
A börtön fizikailag és lelkileg is szenvedés, kínzás lenne, ezt csak akkor
értené meg, ha tisztába lenne a betegségem súlyosságával, természetével.
Tisztelt Somogyvári úr!...szavamat adom, biztosíthatom, hogy azok a vádak
amik alapján elmarasztaltak valótlanok, ha valóban bűnös lennék már régen
elhagytam volna az országot. Erre bőven lett volna lehetőségem és időm,
hiszen az elmúlt 6. évben korlátozás nélkül voltam szabadlábon. Én amerikai
állampolgár is vagyok, nem lett volna probléma a világ bármely pontjára
mennem, de nem tettem mert bíztam a Magyar igazságszolgáltatásban, a
végeredmény bizonyítja, hogy „nagy hiba” volt.
Somogyvári úr, arra kérném Önt, hogy vizsgálja meg az MHB és Ön miben
segíthetné ügyemet, a nyilvánosságra hozás fontossabb lenne számomra az
egészségi állapotomnál is!
Kérném véleményét, hogy milyen jogvédő szervezet, média vagy fórum lehetne még a segítségemre.
Türelmetlenül várom válaszát és véleményét.
Tisztelettel: Holló Vilmos
Jászladány, 2011. 04. 20.
* * * * * * * *
From 'Zoltán Somosvári'
To 'Vilmos Hollo'
Tisztelt Holló Vilmos!
Eljutott hozzám emailje és egyúttal szeretnék elnézést is kérni Öntől, hogy nem válaszoltam Önnek hamarabb.
Tudnia kell, hogy az ön büntetésének végrehajtása nyolc év alatt évül el, mivel nyolc év a szemérem elleni erőszak büntetési tételének felső határa. Ez azt jelenti, hogy amennyiben semmilyen hatósági intézkedést nem foganatosít egyik hivatalos szerv sem, akkor a legutolsó ilyen intézkedéstől számított nyolc év elteltével már nem is lehetne Önnel szemben büntetését foganatosítani.
Ez azonban egyrészt hosszú idő, másrészt a rendőrség akár az Ön lakcímének a lekérdezésével is megszakítja ezt az elévülési időt, ami ekkor újra fog kezdődni.
Amennyiben mégis úgy dönt, hogy bevonul, vagy elfogják, tudnia kell, hogy büntetése alatt kérheti a büntetésének félbeszakítását. Ennek a szabályai az 1979. évi 11. Büntetés-végrehajtásról szóló törvényerejű rendelet szerint így szólnak:
22. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása fontos okból - közérdekből, illetőleg az elítélt személyi, családi körülményei, egészségi állapota miatt - félbeszakítható.
A szabadságvesztés félbeszakítását
a) egy évben tíz napig terjedő időtartamra a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka;
b) egy évben tíz naptól három hónapig, öt évet meghaladó szabadságvesztés esetén harminc napig terjedő időtartamra a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka;
c) a b) pontban szabályozottnál hosszabb időre a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter engedélyezheti.
(2) A félbeszakítás tartama, valamint az engedély nélkül a büntetés-végrehajtási intézeten kívül töltött idő a szabadságvesztésbe nem számít be.
Természetesen arra is köteles a bv-intézet, hogy biztosítsák az Ön gyógykezelésének megfelelő elhelyezését.
Ön büntetésének újabb halasztását is kérheti, ám ennek sikere a bevonulásának elmulasztása miatt erősen kétséges. Mindenesetre, ha tudja igazolni súlyos betegségeit, akkor az újabb halasztási kérelme indokolt lehet.
Őszintén remélem, hogy hamarosan megnyugtató állapotba fog kerülni.
Ha további kérdése merül fel, forduljon ezután is hozzánk.
Tisztelettel,
dr. Somogyvári Zoltán
jogi előadó
Magyar Helsinki Bizottság
http://sn142w.snt142.mail.live.com/?rru=inbox
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése