Levelezésem az Országgyülési Biztosok Hívatalával, Dr. Takács Albert

*************************

Címzett: Országgyűlési Biztos Hivatala Feladó: Holló Vilmos Ferenc
1051 Budapest, Nádor út 22 5055 Jászladány, Nagydabi út 22
Telefon: 475-7100 Telefon: 06-30-273-9884

Tisztelt dr. Takács Albert úr!

A 2004. szeptember 9-i levelére 2004. szeptember 20-án válaszoltam, amiben tudattam Önnel, hogy öt és fél hónapos kemény küzdelem után, az Ön és dr. Somogyi János úr (Magyar Helsinki Bizottság) segítségével a szabadlábra helyezésemet sikerült kieszközölnöm. Az elsőfokú tárgyalási nap 2004. nov. 30 napjára volt kitűzve a Jászberényi Városi Bíróságon, de az ügyet dr. Budai bíró úr, egy jogi átminősítési indítvánnyal átküldte a J.N.Sz. Megyei Bírósághoz, természetesen az indítvány „alaptalanul” a vád súlyosságát hivatott emelni! Csatolva küldöm az idevonatkozó dokumentumok másolatát, azzal a szándékkal, hogy Ön is tisztábban lássa a folyamatot, arra az esetre, ha én azt nem elég érthetően fogalmaznám meg.

Az MRFK. fogdában és a Büntető Végrehajtási Intézetben tapasztalt, átélt jogi hátrányok és a személyemet ért atrocitásokat követően, a szabadlábra helyezésem utáni időszakban, a mai napig is értek olyan események, amiket sérelmezek. A sérelmeimre nemhogy orvoslást, de még figyelmet vagy meghallgatást is, csak igen kevés esetben vagyok képes kieszközölni, a helyi (Jászladányi) vagy megyei hatóságok részéről. A szabadlábra helyezésem kezdete óta kérvényezem, a lakhelyelhagyási tilalom részleges feloldását Szolnokra és/vagy Jászberénybe, hogy a sérült kezem folyamatos szakorvosi kezelését biztosíthassam, az esetenkénti engedély megadása három hetet vesz igénybe. A már Ön és a Bíróság által is ismert szűkös anyagi helyzetem enyhítésére, egy munkahelyre lenne szükségem, ami a lakhelyelhagyási tilalom miatt lehetetlen. A mai napig egyetlen indok sem hatotta meg az Ügyészséget vagy a Bíróságot, minden kérvényre és fellebbezésre a válasz: „A fellebbezés nem alapos”, hogy mi tenné azt alapossá, az elmúlt több mint egy évben, egyetlen fórum sem közölte velem,. A Szolnoki B.V.I. értesített, hogy a letétbe helyezett tárgyaimat 2005 június 10-i határidővel vehetem át, kétszeri kérvényezés után sem kaptam engedélyt a szolnoki útra, az egyik tárgy az édesanyámtól a halála előtt, a születésnapomra ajándékba kapott pénztárca volt. Pongrácz bíró úrnak a N.J.Sz. Megyei Bíróságon, egy köszönő levelet szándékozok írni, amiben megköszönőm, hogy megfosztott egy olyan tárgytól, ami halott édesanyámra emlékeztet!

Tisztelt Takács úr, tisztában vagyok azzal, hogy a leveleim hangneme sokak számára talán irritáló lehet, irritáló de nem tiszteletlen, amin az elmúlt években a jóakaratomért cserébe, emberi irigységből és gonoszságból indíttatva keresztül mentem; kérem senki ne csodálkozzon. Szomorú, hogy még egy ilyen kis községben is mint Jászladány, az élet minden területén érezni lehet az emberi érzés, és az empátia hiányát. Az elmúlt öt évben két igazi barátot sem láttam, legyen az felnőtt vagy gyerek, kapcsolatok szinte csak érdek alapon létesülnek. Amit valóban tragikus látni, az a mélyről jövő rosszindulat a gyerekekben, egy jó pár gyereket a velem való kapcsolattartás miatt, felnőtt által és egymást is uszítva, másik gyerekek terrorizálnak. A gyerekek többszőri panaszkodására, és arra a tényre, hogy némely gyerek miket beszél rólam az iskolán belül és kívül, e hó 7-én bementem az iskolába az igazgatónővel beszélni az ügyről. Meglepetésemre egy fél percen belül lerázott, mondván neki nincs erre ideje és még az sem érdekelte, hogy némely odatartozó tanuló fizikai és verbális bántalmazásoknak van kitéve. Kérdezem én, ha egy iskola igazgató, népoktató így áll egy ilyen kérdéshez, mit várhatunk egy átlag polgártól?, itt már a kötelesség és hivatás tudat is kétségbe vonható. Az a tény, hogy hozzám több roma gyerek is jár rendszeresen, akiket segítek a tanulásban, számítógépeznek, pingpongozunk, focizunk hátul a kertben, és mint az elmúlt meleg napokon tették, fürödtek az udvaron levő felfújható kis medencében. Ezek az aktivitások az utcáról is láthatók, a gyerekek eldicsekszenek vele, és ez bizony másokban irigységet szül, mivelhogy ez nekik nincs, hozzám nem jöhetnek. Több gyereket kellett kitiltanom a viselkedésük miatt, több szomszéd utál az állítólagos gyerek zaj miatt, vagy mert nem tudják elviselni azt, hogy mások jól érzik magukat. Kérem higgyen nekem, ez a fő ok! Ezek a látható aktivitások, a vidámság, a gyerekek hozzám való ragaszkodása és az a tény, hogy én hosszú távon tudom lekötni és motiválni őket, irigységet váltott és a mai napig is vált ki némely emberből, ez a fajta irigység a rólam terjesztett feltételezések és rágalmak indítéka! Ismerősöktől kapott rossz kerékpárokból működőképeseket csinálok, és azokat hátrányos helyzetű gyerekeknek adom használatra, nem mindjárt örökbe nehogy eladják vagy elcseréljék. A feltétele a teljes tulajdonjognak, a helyes viselkedés egymással szemben és az utakon, felelősségtudat és a kerékpárra való vigyázás, karbantartás, nem könnyű elvárás itt Jászladányon. Eddig már két gyereknek adott kemping kerékpárt loptak el, a másodikat kb. két hete az iskola elöl, a lopást megelőzően a szelepeket lopták ki szinte napi rendszerességgel, az irigykedők tudták, hogy a kerékpárt tőlem kapták, már csak azért is mert a gyerek eldicsekszik vele. A gyerekek egymással szembeni kegyetlenségre vall az is, amit hozzám is átjáró 11 éves Suki Róbert nevű roma gyerektől nem is egy iskola társa kérdezett, „hányszor kellett Vili bácsit leszopnod ezért?”. Amit a húgától Marikától kérdeztek, azt az Ön fantáziájára bízom, ez a való világ.

Sajnálattal kell mondanom, hogy az átlag 10 éves gyerek itt Jászladányon, mentailag az USA-i 6 éves átlag gyerek szintjén vagy lejjebb van, talán voltak idők amikor ez pont fordítva volt. Már az első évben feltűnt, hogy az itteni gyerekek mennyire taníthatatlanok, egyszerűen lusták a tanulásra, ha a másik okosabb vagy jobb nála, pl. fociban, arra rossz indulatú vagy agresszív viselkedéssel reagál, ezt a fajta viselkedést már óvodás kortól tapasztalom itt Jászladányon. Én arra próbálom rávezetni a gyerekeket, hogy aki okosabb vagy jobb nála valamiben, azt nem megverni vagy felrúgni kell, hanem tanulni tőle, hogy legalább olyan jó, vagy jobb legyen. A cinizmust ebben a közösségben magas szinten űzik, az oktató beszédért én is megkapom a gúnyolódást felnőttöl, gyerektől egyaránt, én de még egy tanár sem lehet okosabb a szülőnél, mert azt egyből lepocskondírozzák, a szomorú az, hogy ezt a gyerekek előtt teszik.

Egyszóval így zajlik az élet Jászladányon, én harcolok az itteni begyepesedett gondolkodás ellen, olyan hátránnyal mint, a több éves szóbeszéd és az öt és fél hónapos előzetesben töltött idő, amiről szinte mindenki tud, és egyesek szemében a bűnösségemet bizonyítja. Ennek ellenére a szülők többsége nem tiltja a gyermekét tőlem, több gyerekkel tartok kapcsolatot mint korábban. Mint azt a csatolt papírokból látni fogja, az anyagi helyzetemre hivatkozva költségmentességet és egy védő kirendelését kérvényeztem, az elsőfokú tárgyalás a jövő héten 15-én kezdődik, de a bíróságtól eddig még nem kaptam értesítést arról, hogy van e kijelölt védőm vagy nincs. Az eddigi személyes tapasztalataim, és az igazságszolgáltatásban történő „bulvárizmus” nem igazán kelt bizalmat bennem, az ügy folyamán és a B.V.I.-ban velem történtek miatt, szinte muszáj lesz nekik engem elmarasztalni, bűnösnek találni, nem fogják megengedni, hogy győztesen kerüljek ki akármilyen ártatlan is lennék, vagy vagyok. A nyomozás nem az igazságot kereste, hanem a bünősséget. Amióta Magyarországra jöttem, figyelemmel kísérem az összes hozzáférhető ügyet, amikor, „úgy gondolom, azt hiszem, úgy néz ki” alapon hoznak ítéletet, többségiben súlyos büntetési tételekkel járó büntető eljárásokban, akkor ez engem és még sokan másokat is, az „inkvizíciós boszorkány perekre” emlékeztet, nem egy jogállamra.
Értesíteni fogom Önt a fejleményekről, ha tanácsa vagy véleménye lenne a küldött anyagról kérem tudassa velem.

Jászladány, 2005. Június 8. Tisztelettel: ________________________________
Holló Vilmos Ferenc

*************************


Címzett: Országgyűlési Biztos Hivatala Feladó: Holló Vilmos Ferenc
1051 Budapest, Nádor út 22. Ügyszám: OBH 5104/2004
Telefon: 475-7100 Telefon: 06-30-273-9884

Tisztelt dr. Takács Albert úr!

Elnézését kérem az újabb alkalmatlankodásért de a 2005. június 22-i levele olyan állításokat tartalmaz, melyek nem csak helyesbítést hanem megtörtént esetek megkérdőjelzését is igényli. Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy a J.N.Sz. Megyei B.V.I. által az O.B.V. Intézet parancsnokságához intézett jelentésének nagy része nem fedi a valóságot!
Az öt és fél hónapos előzetes fogva tartásom ideje alatt, a J.N.Sz. Megyei Fogdában és a J.N.Sz. Megyei B.V. Intézetben az emberi, a személyi adat védelmemet, a jó hírnevemet és a személyi biztonságomat védeni hivatott jogaim, folytatólagosan voltak megsértve.
A szégyenletes az, hogy ebben partner volt jó néhány, az „Alkotmányra” felesküdött fegyveres testület tagja is, akiknek a hivatása az említett jogok megvédése, biztosítása lett volna.
Az Ön fogalmazását kijavítva, (bűncselekménye miatt) feltételezett bűncselekményem miatt a felügyeletnek, „mivel tudatában van annak, hogy a bűnöző társadalom miként viszonyul az engem ért gyanúsításokhoz, vádakhoz”, még sokkal diszkrétebbnek kellett volna lennie.
Az által, hogy a felügyelet egyes tagja más fogva tartott vagy elítélt előtt felfedi mások bűncselekményének tényeit, nemcsak a titoktartás esküjét hanem a gyanúsított vagy elítélt személy már fentebb említett jogait is megsérti, és személyét az engem is ért atrocitásoknak teheti ki.

Az itthon (Magyar honban) töltött öt év tapasztalatai azt mutatják, hogy szeretnek mindenkit hülyének nézni, lehülyézni, ha ez már megtörtént akkor minden hibát, tévedést és bűnt a hülyének nézett személyre lehet kenni, sajnálatos módon az esetek többségében ez működik.
A másik feltűnő jelenség az, hogy mindig annak van igaza aki először hazudik, én ezt nap mint nap tapasztalom ebben a közösségben ahol élek.
Kérem ha már pedofilnak néznek, hülyének ne nézzenek, miért panaszkodtam és írtam volna a panasz leveleket a gyanúsításom jellegének nyilvánossá tételéről, ha azt én magam is közzé tettem? Panaszaimmal csak a felügyelet ellenszenvét váltottam ki, ezért lettem „ vamzer”, és ez okból történt az idő előtti BV-be szállításom, hogy ott majd megneveljenek!
A magyarázat arra, hogy számomra minden vizsgálat negatív eredményt hozott „a kígyó nem harap a saját farkába”, bizonyos intézményekben és ide tartozik a Büntetés Végrehajtás is, az élet olyan mint azokban a közösségekben vagy családokban ahol az erőszak az úr!
Amíg egy közösség vagy család tagjai úgy érzik, hogy kiszolgáltatottságukban a védelem nem biztosított a számukra, nem lesz bátorságuk a gyötrőik ellen fellépni.
A Büntetés Végrehajtás egy olyan zárt intézmény ahol a tagok még kiszolgáltatottabbak, a kényszer és terror két oldalról jön és nincs hová menekülni, nincs utca ahova kiszaladva segítségért vagy rendőrért kiálthatnak, ki merne a védelem és az anonimitás biztosítása nélkül a felügyelet vagy a rabtársai ellen vallani? Egy belső vizsgálattól nem is vártam pozitív eredményt. Bevallom, én sem éreztem magam az elmúlt hatvan évben olyan kiszolgáltatottnak, megaláztatottnak mint az öt és fél hónapos előzetesben töltött idő alatt.

Tisztelt dr. Takács úr, most rátérek az O.B.V. Parancsnokától dr. Bökönyi István úrtól kapott tájékoztatás, és a rendelkezésre álló íratok alapján irt válasza azon pontjaira amelyek nem fedik a valóságot. Az igazság elferdítése főleg a J.N.Sz. Megyei B.V.I. érdeke, nekik van mit takargatni, ha az ott fogva tartottak beszélni mernének az én panaszom csak horzsolásnak tűnne, a szomorú tény az, hogy a Szolnoki B.V. Intézetnél még van rosszabb is!
A 2004. június 28. késő délutáni Szolnok Megyei BV-be való átszállításom során amikor már bizonyos volt, hogy nem a Megyei Fogdába visznek vissza, kértem a szállítást intéző rendőrtisztet név szerint Feldman Lászlót, szóljon a BV-ben az ügyeletnek, ne tegyenek olyan zárkába amelyben a Megyei Fogdából a közelmúltban átszállított fogvatartott van. A kérésem indokolta az a tény, hogy az én átszállításom előtti napokban két előzetest Lázár Lászlót és egy Rigó nevű személyt, akik egy fogdai rendőr jóvoltából láttak engem és így felismerhettek, átszállították a Megyei Fogdából a Megyei B.V.I.-be. Feldman rendőrtiszt azt mondta, hogy majd nekem kell ez ügyben az ügyelettel beszélni amit
én meg is tettem a BV-be érkezésemkor, az ügyelet úgy utasított, ezt a nevelőnél kérelmezzem.
A nevelővel Vörös főhadnagy nővel a kővetkező napon 2004. június 29-én délelőtt találkoztam először, ekkor kérelmeztem amit már az ügyelettől is kértem, a nem dohányzó zárkát, vagy egyszemélyes zárkába való elhelyezés lehetőségét, és a közös sétáról való felmentést. Egyetlen kérésem sem lett teljesítve, még a nem dohányzó zárkába helyezés sem, pedig azt még a BV befogadási orvosi vizsgálaton is kérelmeztem, nem hatotta meg őket az a tény, hogy egész életemben nem dohányzó voltam és fullaszt a dohányfüst, mondták, „szokja meg”.

Tisztelt dr. Takács úr, mi értelme lett volna a próbálkozásaimnak a gyanúsításom jellegének titokban tartására, ha azt én azt a végén mégis szétkürtölöm? A „B.V.I.” állítása valótlan!
A 2004. június 28-i BV-be való átszállításomkor a 146-os 4 személyes felkészítő zárkába helyeztek, ahol már két előzetes volt elhelyezve, ők már több hónapja voltak az felkészítőben, de engem egy hétre rá 2004. július 5.-én áthelyeztek a 211 számú 2 személyes zárkába.
Nem igazán láttam az okát az áthelyezésnek mert a két zárkatársammal jól kijöttem, több beadványt és kérvényt fogalmaztam számukra, talán ez volt a baj, na meg az, hogy nem bántalmaztak.
A 211-es 2 személyes zárka a fokozott biztonsági részlegben van, itt egy Rácz Elek nevű előzetessel kerültem össze, már a behelyezésnél hallottam amint kint az ajtó előtt az egyik felügyelő mondta Rácz Eleknek „ez egy pedofil, ne kíméld”.
Rácz Elek nem piszkált, nem volt agresszív velem szemben, de elmondta, hogy több fogva tartott, főképpen egy Kanalas Vendel nevű és néhány felügyelő elvárja tőle a bántalmazásomat.
Rácz Elek biztosított, hogy ő nem tudna bántalmazni egy apja korabeli személyt, nem is tette sőt egy közős sétán Elek tolta el Mányi Jenőt amikor az támadólag nekem jött.
Ha konfliktus helyzet létezett azt a felügyelet kreálta és csak abból adódhatott, hogy néhány kedvezményt megvontak Rácz Elektől, így pl. a TV korai bekapcsolását és az élelmezési pluszokat. Természetesen a megvonások célja az volt, hogy Rácz Eleket rám haragítsák. Rácz Elek valóban többször kérte a felügyeletet, hogy őt vagy engem helyezzenek egy másik zárkába, engem is kért, kérjem az áthelyezésemet, azt mondtam, nekem jó úgy ahogy vagyunk.
A 2004. július 12-i Mányi Jenőhöz való áthelyezésem az akaratom ellenére és nem véletlenül történt, a felügyelet bizonyos tagjai tudták, hogy Mányi mellett nem leszek képes olyan nyugodtan írogatni a panasz leveleimet mint az előző zárkákban.

Tisztelt dr. Takács úr, a 2004. július 28-án hozott fegyelmi határozatot a parancsnoki ládába 2004. augusztus 2-án bedobott, dr. Sipaki Ferenc intézetparancsnokhoz címzett zárt levélben fellebbeztem meg, és egyben egy parancsnoki meghallgatást is kérelmeztem ami 2004. aug. 10-én meg is történt, a fellebbezés elbírálásának eredményéről soha nem értesítettek.
Mellékelve küldöm négy fórumhoz küldött panaszom visszautasítási határozatának másolatait, egy fórum sem adott hitelt az állításaimnak, panaszaimnak, a vádlóimnak egyből hittek!, sőt, elegendő volt a vádemelésre, az én becsületben leélt 60 évem nem nyomott semmit a latban.
Csatolva küldöm az eredetileg dr. Sipaki Ferenc BV. intézetparancsnoknak írt levelem egy másolatát, amit 2004. augusztus 2-án kezdtem írni és 2004. augusztus 8-án fejeztem be, ezt a levelet az alábbi indok miatt soha nem juttattam el dr. Sipaki intézetparancsnokhoz.
Elnézését kérem ha az írásom nem mindig jól olvasható, vegye figyelembe, hogy törött begipszelt kézzel írtam, a tartalma szín tiszta igazság, e levél másolatát több fórumhoz is elküldtem.
Mint már említettem, 2004. augusztus 2-án személyes parancsnoki meghallgatást kérelmeztem ami 2004. augusztus 10-én meg is történt, bevallom dr. Sipaki intézetparancsnok személyisége nem nyerte meg a bizalmamat, ez okból kifolyólag a levelet soha nem juttattam el hozzá.
Az érzésem nem csalt meg, a belső vizsgálat vezetésével dr. Sipaki parancsnokot bízták megami természetesen a Megyei B.V. Intézet érdekeit szolgálva zajlott le, nem volt vétkes!

Összefoglalva a velem történteket, a vizsgálat kezdetétől a mai napig a lehető leghátrányosabb helyzetben vagyok a feltételezett, de eddig még nem bizonyított bűncselekményem miatt.
A szabad mozgásom korlátozása az ami a legnagyobb problémát jelenti, lehetetlenné tette a sérülésem szakorvosi kezelését, az anyagi helyzetem rendezését, a bizonyítékaim beszerzését és jelen esetben a kirendelt ügyvéddel való személyes kapcsolat tartást.
A J.N.Sz. Megyei Bíróság által kirendelt ügyvéd neve Dr. Prágainé, dr. Sárközi Gabriella, Szolnok, Arany János út 16., telefonszám: 06-56-421-616.
Dr. Prágainé 2004. december 8-án lett kirendelve a védelmemre, én már kétszer hívtam telefonon, de csak üzenetrögzítő válaszolt amin kértem, hogy hívjon vissza, és amit nem tett meg.
A védővel első alkalommal a 2005. június 15-i tárgyaláson találkoztam, biztos vagyok abban ha én nem várom meg a tárgyalás után, az ügyvéd nem kereste volna a személyes kapcsolatot.
A folyóson folytatott rövid beszélgetésünk során sem tett fel kérdéseket az üggyel kapcsolattal, meglepetésemre az általam felajánlott iratokból készült másolatok egy példányát sem fogadta el mondván majd kikéri a bíróságtól. Hogyan láthatja el a védelmet ha nem ismeri az ügyet?
Szerintem egyszerűbb és idő igénytelenebb lett volna tőlem átvenni a kész másolatot, mint újra bemenni a bíróságra másolatot készíteni, ezek mind kibúvók, ha kevesebbet tud, kisebb a felelősség és kevesebbet kell csinálni, sajnos ezzel a fajta mentalitással nap mint nap találkozok.
Talán még emlékszik az utolsó levelemben irt esetre a helyi általános iskola igazgatójával, aki meg sem hallgatott amikor az iskola egyik tanulójának problémájáról szerettem volna beszélni vele, ez a tanuló Suki Marika kb. egy hétre a kérésem után öngyilkosságot kísérelt meg, gyógyszert vett be és a Jászberényi kórházba szállították, szerencsére már jól van.
Az ilyen és a közönyből származó hasonló eseteket hosszú oldalakon keresztül sorolhatnám, hogyan volt lehetséges szinte az egész magyar társadalmat ilyen rövid idő alatt így megrontani, és még engem vádolnak „megrontással”!

Tisztelt dr. Takács úr, megértem azt, hogy a jogszabályok szerint bíróságok döntései felett az OBH-nak nincs felülvizsgálati hatásköre, én mégis megkérném arra ha csak egy kis lehetőség van (pl. a lakhelyelhagyási tilalom feloldása vagy a Compaq számítógépem kiadatása ügyében) segíteni nekem, kérem tegye meg.
Mint azt már említettem Önnek, könyvbe szedem az eddig itthon átélteket, és azt ami még ez után következik, jön, a pontosság szempontjából nagy segítség lenne ha fogdából és a BV-ből írt leveleimről egy másolatot szíveskedne küldeni nekem, vagy tudatná velem hogyan szerezhetném be a kívánt másolatokat, talán az Interneten?

Kérem, hogy ne adja fel a velem kapcsolatos ügyet, az ellenem folytatott, hamis vádakra épített eljárásban, és a Büntető Végrehajtási Intézetben velem történt igazságtalanságok, jogtalanságok és atrocitások példa értékűek lehetnek, a nyilvánosság az egyedüli hatásos fegyver ezek ellen.



Tisztelettel: ______________________________________
Holló Vilmos Ferenc


Jászladány, 2005. július 14.