1. oldal
Holló Vilmos Ferenc
Ügyszám: 6.B.1164/2004
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság.
Tisztelt Dr. Pongrácz Zsolt bíró úr!
Beadvány
Tisztelt Bíróság, bíró úr, beadványomban a 6.B.1164/2004. számú büntetőügyben 2005. november 3. napján megtartott folytatólagos tárgyaláson tett tanúvallomássokkal, és történtekkel kapcsolatos észrevételeimet, kifogásaimat szeretném kinyilvánítani.
Bércesi Imre rendőr zászlós vallomása mindenben megfelel a valóságnak, két és fél év távlatából pontosabban emlékezett részletekre, mint egyes tanúk 1-2. évre visszamenőleg.
Berényi Kálmánné vallomása eredménytelennek bizonyult, Füzesi Nóra helyi rendőrrel való beszélgetése (tanácskérése) időpontjának pontosítására. Saját tapasztalatból tudom, és ebben biztosan nem vagyok egyedül, hogy a megszokottól eltérő események mélyebb nyomot hagynak emlékezetünkben. Nem hiszem, hogy Berényiné számos, a sógornője Horváthné által elmondott esemény tudatában lett volna, ami ezt az esetet annyira érdektelenné tette számára, hogy azt még egy hónapos eltéréssel sem volt képes behatárolni. A tanács elnöke ezt még azzal is könnyítette Berényiné számára, hogy az évszak szerinti behatárolás lehetőségét is megadta neki.
Berényi Kálmánné állítása, hogy Horváthné tanácsért való hozzáfordulása előtt nem tudott a rólam terjesztett pletykákról, véleményem szerint valótlan. Berényiné két fiát Kálmánt és Norbit 2001. nyara óta a focipályáról ismerem, sokat fociztak velem az évek során, tudtak a rólam terjesztett pletykákról, ha ők nem is mondták el otthon, valaki mástól biztosan hallott róla. Lehetséges, hogy Horváth kapcsolatról (mint azt már korábbi beadványokban leírtam, a Horváth és Tálas vádaskodásról az én ismeretségi körömben, ami széles körű, senki nem tud, a pletykák jóval előbb és attól függetlenül indultak el) csak a családsegítő beavatkozása után értesült, amikor Horváthné úgy érezte fedezni kell magát, így próbálta a saját kezdeményezés látszatát kelteni. Miért nem Horvátné ment a rendőrséghez érdeklődni? És miért nem korábban? Egy egész év állt a rendelkezésére. Berényinének még ha nem is volt tudomása az ügy részleteiről, Horváthné un. tanácskérésének időpontjára feltehetően jobban emlékezett, mint azt a bírósággal elhitetni próbálta. Nem sűrűn fordulnak valakihez ilyen ügyben tanácsért, Berényiné nem volt biztos abban, hogy mi lenne a jó válasz, így aztán még az évszak szerinti pontosítást sem igen vállalta.
Suki Róbertné vallomása mindenben megfelelt a valóságnak, a 2005. augusztus 25. keltezett beadványomban leírt „medencei incidenst” kővetően, a védő tanácsa ellenére is, kitartottam a tanúként való meghallgatása mellett. Sukiné csakúgy mint a többi tanú, csakis valótlan állításokkal (hazugságokkal) tudott volna számomra károsító vallomást tenni, ismerve őt, erre nem lett volna képes. A medence miatt, ha az szóba jön még mindig fúj rám, de majd megbékül. Sukiné vallomástétele előtt, nem engedtem neki betekintést az ügyiratba, ezt érthető okokból tettem, de a 2005. november 3. tárgyalási napot kővetően alkalmat adtam neki a betekintésre. Sukiné felháborodását fejezte ki, Baginé Gavaldik Lívia 2004. február 5.-i Jászberényi Rendőr-kapitányságnak írt feljelentésében az alábbi idézettel kapcsolatban: „Az anyuka megkérdezte a gyerekeit, hogy mi történt a Vili bácsinál, akik elmondták, hogy játszottak fürödtek, Vili bácsi
2. oldal
megmosta a hajukat, és meztelenül lefényképezte őket.” Sukiné állítja, hogy ilyen vagy ehhez hasonló kijelentést, a Családsegítő Szolgálat egyik munkatársa előtt sem tett. Sukiné a 2005. november 3. napján megtartott tárgyaláson, az ügyész úr kérdésére: „a fürdésnél én is ott voltam, és a gyerekeken volt bugyi” választ adta. Elnézést ha nem pontosan szó szerint idéztem, de ez volt a lényege. Ezek a gyerekek még az apjuk előtt sem meztelenkednek, miből is gondolja azt bárki, hogy előttem azt megtennék. Baginé másik kijelentése amit Sukiné kifogásolt, a 6.B.1164/2004/14. számú jegyzőkönyv 45. oldal, 5. bekezdésben foglalt idézet volt: „az anya mindenféle kifogást mondott, nem tudott volna a gyerekeknek enni adni”. Beadványaimban valóban többször említettem, hogy tőlem nem ment el gyerek üres gyomorral, de senki ne gondoljon egy Vili bácsi -féle étkezdére, amit a hátrányos helyzetű gyerekek elcsábítására működtetek. A szabadlábra helyezésem után beállt anyagi helyzetem ezt amúgy sem engedné meg, nincs cukorka, édesség, és a gyerekek mégis jönnek hozzám, ezt magyarázza meg Baginé!
Ezzel befejezem a tanúvallomássokkal kapcsolatos észrevételeimet, a továbbiakban csak ismételgetném magam. Az eljárás során benyújtott beadványaimban, könyvszerű részletességgel írtam le az üggyel kapcsolatos történteket, és próbáltam érzékeltetni a lehetséges indítékokat. Mint azt már többször kijelentettem, magam is válaszokat keresek, de hogyan remélhetek választ olyanoktól, akik saját állításaik miértjét sem tudják megindokolni és tényekkel alátámasztani.
A megrontás vádjában nincs olyan tanú aki annak meg nem történtét, de olyan sincs aki a megtörténtét bizonyíthatná, nincs tárgyi, fizikai vagy akár DNS bizonyíték sem a vádak alátámasztására. Az elmúlt években, a Horváth és a Tálas család gyerekeivel fennállt kapcsolatom jellege, és körülményei is kérdésessé kellene, hogy tegye a vádak valószínűségét, valóságértékét.
Az védelmemben megnevezett, és megnevezhető tanúk többségében 14. éven aluli gyerekek és szülők, vallomásuk elsősorban karakteremre és arra tehet tanúbizonyságot, hogy velük nem próbálkoztam, vagy követtem el a vádban foglaltakhoz hasonló bűncselekményt. Mivel 14. éven aluli gyerekek bíróságra tanúként való beidézése körülményes, kényelmességi szempontból már megint joghátrányban részesülők. Kérdezem én, ha a feltételezett áldozataim a 12. életévét be nem töltöttek közül kerültek ki, mi szükség a 14. éven felüliekre? Igaz, hogy többen ebből a korcsoportból pár évvel ezelőtt, még 14. éven aluliak voltak, indítványomban megnevezem őket. Itt újra megjegyezném, ha a nyomozati szakban a nyomozás, a feltételezett bűncselekmény súlyosságának megfelelő alapossággal lett volna lefolytatva, ez a „boszorkányper” nem létezne!
A szerzői jogok megsértésének vádpontjával kapcsolatban, a 2005. szeptember 5.-én keltezett indítvány részletesen ismerteti a tényeket, és a vádpont elleni védekezés, bizonyítás feltételeit.
Az a tény, hogy a lakhelyelhagyási tilalom feloldására benyújtott kérelmeim, az ügyész indítvány-ára megalapozatlanul, csupán előítéletek alapján minden alkalommal mereven ellettek utasítva, ebben a vádpontban a védelem szinte teljesen ellehetetlenül. Lekötözve mindenki könnyű préda!
Talán nem előítélet az, amikor egy még általam el nem követett (bűn)cselekmény elkövetésének lehetőségére hivatkozva büntetnek, és szabad mozgásomban korlátoznak? Ilyen és hasonló előítéletek/feltételezések alapján mindenkit, az érdekünknek megfelelően lehetne szankcionálni. Feltehetően minden szülő potenciális molesztáló, vagy megrontó lehet, nincs semmivel több bizonyíték az én bűnösségemre mint bárki máséra, az alaptalan rosszindulatú pletykát és azt aljasul felhasználókat kivéve. Joggal elvárom, az előítéletmentes esélyegyenlőség biztosítását!
Tisztelettel: _________________________________________
Holló Vilmos Ferenc
Jászladány, 2005. november 10.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése