Alapeljárás I-fok, jegyzőkönyv 2005-06-15

1. oldal
Holló Vilmos Ferenc
5055 Jászladány, Nagydabi út 22
Ügyszám: 6.B.1164/2004.

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság

Dr. Pongrácz Zsolt

Tisztelt bíró úr, beadványomban a 2005. június 15-i tárgyaláson elhangzott, és 6.B.1164/2004/14. szám alatt jegyzőkönyvbe vett vallomásom és tanú vallomásokkal kapcsolatos észrevételeimet, kifogásaimat és pontosításaimat szeretném Önnek benyújtani.

Elsőnek a kifogásaimmal kezdeném; már az a tény is, hogy egy ilyen súlyos bűncselekménnyel való vádaskodás esetén a vádlottnak (ez estben nekem), nem biztosított az a jog, hogy a vádlói szemébe nézhessen és hozzájuk kérdéseket intézhessen, igazságtalannak és jogszerűtlennek tartom annak ellenére, hogy Ön azt mondta, a Magyar törvénykezés lehetőséget ad rá. Túlságosan könnyűvé és kényelmessé teszi az én esetemhez hasonló vádaskodásokat, amikor valójában nem tárgyi bizonyítékok hanem mint sok esetben ( az ennyimben is) szemtanúk nélküli állítások alapján kell igazságot szolgáltatni.

A megfelelő kérdéseket az ügy személyes és komplex természetére való tekintettel, valójában csak én vagy egy általam jól informált és felkészült ügyvéd tudta volna feltenni. Itt szeretném megjegyezni, hogy a kirendelt védő két telefonos üzenetre sem válaszolt, meg sem próbált kapcsolatot létesíteni velem, a személyes kapcsolat teremtés pedig a bíróság és az Ön által is mereven és indokolatlanul fenntartott lakhelyelhagyási tilalom miatt lehetetlen.

Horváth Józsefné nem a személyes jelenlétem lányaira gyakorolt esetleges rossz benyomásától tartott, érdekes, a foci pályán nem zavarja a lányokat a jelenlétem, sokszor csak méterekre vagyunk egymástól és nem szaladnak rémülten be a házba.
Kifogásolom azt is, hogy Horváth Józsefné és Nagyné Horvát Andrea velem való szembesítésé-nek a mellőzését is engedélyezte, a 6.B.1164/2004/14. számú jegyzőkönyv 25. oldal 1. bek. és a 27. oldal 6. bekezdésében foglalt valótlan indokokra való hivatkozásukra. Mindketten sokkal jobban tartottak a jó beszélőkémtől mint attól, hogy az utcán nekik megyek!

Kifogásolom, hogy a tanúk szembesítésének mellőzését vagy védetté nyilvánítását, ha ez ami a Horváth gyerekek esetében történt annak számít, nem kellő időben hozták a tudomásomra, ennek tényét csak a 2005. június 15-i tárgyalás folyamán tudatták velem és védőmmel.
A bíróság ezen döntése lehetetlenné tette az esetleges védetté nyilvánítás megszüntetésének indít- ványozását, és a tanúkhoz írásban történő kérdések előkészítését, feltevését.

Kifogásolom, hogy a 6.B.1164/2004/14. számú jegyzőkönyv 30. oldal 4. bekezdésében a tanú, a tanács elnőkének a kérdésére adott válasza, idézem; „Ha tudná a védő, hogy azóta is miket csinál a Vili bácsi”, nem váltott ki egy pontosítási igényt a bíróságban, ez újabb vádaskodásnak hangzik!
Indítványoznám ennek a Horváthné által tett kijelentésnek a kivizsgálását és pontosítását. Horváth Józsefnét valaki felvilágosíthatná, hogy BTK-ba ütköző cselekedetet követ el az, akinek egy vagy több bűncselekményről tudomása van és azt nem jelenti az illetékes hatóságoknak! Horváth Józsefné és Nagyné Horváth Andrea véleményem szerint amúgy is csak közvetett tanúk, akik ellentmondásosan csak azt mondják, amit állítólag a gyerekek mondtak nekik.
Vallomásukban többször kijelentik „nem tudom, nem voltam ott”, ugyanakkor azt is mondják „ebben biztos vagyok”, de én tudom akkor ugyancsak nem voltak ott, nem lehetnek biztosak!

2. oldal
Ezek után áttérek a pontosításokra kezdve az általam tett vallomással, a felsorolásra kerülő dátumok a digitális kamerával készült fényképek „metadata” nevű adat bázisából olvashatók ki.
Meg nem talált, hiányzó fényképek miatt amik talán a lefoglalt CD-k vagy wincseszterek egyikén lehetnek, hézagok találhatók a folyamatosságban, de így is kilenc igazolható alkalom van amikor a Horváth gyerekek az otthonomban tartózkodtak.
A legelső alkalom amikor Horváth Orsolyát és Dorottyát elkértem otthonról 2001. október 6-án történt, a Szolnoki McDonald's-ba vittem őket a Tálas Béla két fiával Robival és Dáviddal.
A második elkérés 2001. október 13-án történt, Horváth Orsolya és Dorottya ekkor az én házam-hoz jöttek át nyársalásra, ez alkalomkor nálam voltak az unokaöcsémék Mikó Ferenc és Mikóné Hercz Erzsébet, Tálas Béla, Tálas Béláné, két fiú gyerekük T. Robi, T. Dávid és unokatestvérük Kalmár Anett.
A harmadik elkérés 2001. október 20-án történt, ugyancsak Horváth Orsolya és Dorottya jött át nyársalásra, ez alkalommal Tálas Béla két fia Robi és Dávid, Tálas János két gyereke T. Dóri és T. Balázs voltak jelen, a képeken a szülők nem látszanak de jelen voltak abban biztos vagyok. Mindenszentek 2001. október 31, egy szerdai napra esett, ha jól emlékszem az unokaöcsémék Mikó Ferenc és felesége azon a hét végén álltak meg nálam Túrkevéről hazamenet.
Ez alkalommal bográcsozás volt ilyenkor mindig birka gulyás van, a birka húst Túrkevéről hozták ahol az nagyon népszerű, biztos vagyok abban, hogy a Horváth lányok át voltak mert Erzsi az unokaöcsém felesége még meg is jegyezte „a lányok ügyesen segítettek nekem a főzésben”.
Én a vallomásomban azt mondtam, hogy nekem soha nem segédkeztek de ekkor még nem volt számítógépezés, biztosan segítettek volna ha arra kértem volna őket, de nem volt rá szükség.
Az első számítógépes nap 2001. december21-én volt, a fényképek igazolják, hogy 2001. decemberében valóban voltak a Horváth gyerekek nálam számítógépezni de erre még én sem emlékeztem biztosan. Ez alkalommal Horváth Gergő, Orsolya, Dorottya, Csaba, Attila, és Sanyi voltak nálam, a következő át jövetel már 2002-ben volt.

A 2002-i át-jövetelek kronológiai sorrendben:
2002. január 4. Horváth Viktor, Orsolya és Dorottya, számítógépezés.
2002. január 6. Horváth Gergő, Orsolya és Dorottya, számítógépezés.
2002. január 13. Horváth Gergő, Orsolya és Dorottya, számítógépezés.
2002. március 3. Horváth Gergő, Orsolya és Dorottya, számítógépezés.
Ebből a szériából hiányzanak azok a fényképek amikor Barbara és a kicsik voltak át nálam, így nem tudom behatárolni a fürdés dátumát.

A 2003-as évből csak két esetre találtam fényképeket, ezek kronológiai sorrendben:
2003. március 1. Horváth Viktor, Orsolya és Dorottya, karórák átadása, párnacsata.
2003. március 2. Horváth Gergő, Csaba, Attila, Sanyi és Zsolti, számítógépezés, játszás.
Úgy hiszem volt még egy alkalom amikor Horváth Barbara is át jött a többi kicsivel, és az volt az utolsó alkalom, hogy a Horváth gyerekek nálam voltak a 2003. április 20. húsvét vasárnapi Horváth Zoltánnal történt incidens előtt.
Ha a videó kazettákat átnézem, talán még találok idevonatkozó klipeket, habár az anyag óriási.

Pontosítás céljából, a 6.B.1164/2004/14. számú jegyzőkönyv 10. oldal, 1. bekezdésében a meg-adott „2002-2003. év telén” helytelen, a Compaq számítógép 2002. januárban lett az előtérbe, vagyis az ebédlőbe kivíve, a Pentium I-es számítógép lett 2002-2003. telén az ebédlőbe helyezve. A 6.B.1164/2004/14. számú jegyzőkönyv 10. oldal, 5. bekezdésében a „2001. végén” helytelen, a gödröt 2000. végén ástam és 2002. tavaszán mélyítettem a jelenlegi mélységre.
A 6.B.1164/2004/14. számú jegyzőkönyv 12. oldal, 3. bekezdésében megadott „vezető nyomozó László” helytelen, a vezető nyomozó neve Bércesi Imre rendőr zászlós volt.

3. oldal
Következőnek a tanúk vallomásain fogok átmenni, és észrevételeimet vagy helyesbítéseimet a legjobb tudomásom szerint fogom megtenni.
Horváth Józsefné, szül. Katona Ibolya 6.B.1164/2004/14. sz. jegyezőkönyvbe vett vallomásának értékelése a valóságnak megfelelő helyesbítésekkel.
Észrevételem szerint Horváthné többször is ellentmondásba került saját magával, a lányaival és az igazság tényével.
Feltűnően úgy változtatta az időpontokat, hogy az egybevágjon az én vallomásomban megadott dátumokkal, erre példa a 6.B.1164/2004/14. 22. oldal 3. bekezdésben a tanú által adott dátumok. Az eljárás során megtudhatta, hogy én tagadtam vagy kétségbe vontam a 2001. évi át-jövetelek kezdetét, így aztán Horváthné is váltott, vagy talán a jegyzőkönyv felvételekor történt a hiba?
Egy másik észrevételem is van Horváthné vallomásával kapcsolatban, és az a felületesség ahogy ezt az ügyet Horváthné és H. Andrea már a családon belül is kezelte.
Ha a vádban állított események valóban megtörténtek akkor elvárhatóan sokkal nagyobb alapos- sággal kellett volna a gyerekek kikérdezését és a tények megállapítását elvégezni.
Feltűnően túl sok a „nem kérdeztem; nem beszéltem róla”, én is szülő vagyok, ha az én gyerme­kemmel történt volna ilyesmi, biztosra mentem volna, hogy minden részletet pontosan megtudjak mielőtt a törvény előtt valakit megvádolok egy ilyen súlyos bűncselekmény elkövetésével.

Horváthné a személyiségemet is támadja azzal, hogy az egyik oldalon egy félelmet keltő, zaklató veszélyes személynek, a másik oldalon pedig az édességet osztogató „cukros bácsinak” állít be.
Jászladányon én már minden titulust megkaptam amit sehol máshol még nem, kezdődött a „buzi”, „pedofil”, „pöcegödör” és most már „tetves” is vagyok (ez talán a romákkal való kapcsolataim miatt), de azzal még senki nem vádolt meg, hogy félelmet keltő agresszív vagy kötekedő lennék.

6.B,1164/2004/14. szám 23. oldal, 2. bekezdésben állított, „akkor Vili bácsi letámadta” valótlan. 6.B.1164/2004/14. szám 23. oldal, 3. bekezdésben állított, „odajött, hogy beszéljük meg ezt a dolgot” nem a 2004. augusztus 25-i szabadlábra helyezésem után, hanem 2003. nyarán mondtam amikor Horváthné, H. Andrea és H. Viktor a buszmegállóban várakoztak.

6.B.1164/2004/14. szám 23. oldal, 5. bekezdésben állítottak valótlanok, nem próbáltam meg- venni senkit, a gyerekeknek valóban vittem gyümölcsöt, mézet, kompótot, tejberizst vagy köhögés elleni gyógycukort amikor betegek voltak, ez többnyire a téli időszakokban történt.
A karórák ajándékozására nem 2002. karácsonyán, hanem 2003. március 1-jén került sor és Horváthné nagyon is tudott a dologról. Horváthné állítása „beadta a kisgyerekeknek az édességet, és mondtam neki, hogy vigye innen, és egye meg”, valótlan, édesség ellenes vagyok ezt minden gyerek tudja. A természetes élelemben és italban hiszek, nálam nincs Coca Cola vagy színesített cukrozott szénsavas folyadék, csak is természetes gyümölcsből készült italok amit magam is készítek. A kocsit valóban sokszor parkoltam a Horváthék előtt mivel ott van egy bejáró a pályára, az utca amúgy is közterület, más célja, oka nem volt a házuk előtti parkolásnak.

6.B.1164/2004/14. szám 23. oldal, 6. bekezdésben állítottak ugyancsak valótlanok, H. Orsolya kért menjek ki elé az állomásra ha van időm, hónapokon keresztül kísértem őt haza, ha az zavarta volna biztosan tudott volna tenni arról, hogy ne tegyem. Ha figyelembe vesszük, hogy öt nagy fiú testvére és egy nagy darab apja van, ez párosulva a Jászladányi agresszív mentalitással, biztosan meg tudtak volna győzni, hogy ne kísérgessem. Horváthné állítása, „és amikor kimentem akkor fel volt háborodva”, „próbálta ellenem hangolni” valótlan, nem emlékszem olyan esetre amikor az Orsolyát kísértem a Horváthnéval találkoztam volna., és én nagyon figyeltem arra, hogy a szülők ellen soha ne beszéljek, ez etikátlan is volna.
6.B.1164/2004/14. szám 24. oldal, 1. bekezdésben foglaltakról mint már azt megjegyeztem,

4. oldal
Horváthné jobban tartott a „jó beszélőkémtől” mint látványomtól, tisztában volt azzal, hogy kérdéseimmel megzavarnám őt is meg a lányait, csak a hazug ember fél a másik szemébe nézni. Mint már azt említettem a pályán nem zavarja őket a jelenlétem, amikor csak méterekre vagyunk. Az iskolai előremenetéről annyit, hogy már 2003. novemberében (akkor kezdtem őt hazakísérni) panaszkodott a rossz jegyeiről, angolból a hazakísérések közben kezdtem segíteni neki. Ajánlottam jöjjön be az angol szakkörre a könyvtár úgyis útba esik, kétszer be is jött, abból egy alkalommal én vittem haza kocsival, a Bogdán gyerekek is velem voltak, őket is hazavittem. A 2004. végi osztályzó vizsga nem tudom mi volt, és én milyen befolyással voltam arra? A 2004. augusztus 25-i szabadlábra helyezésem után többször kimentem a Szabó lányok elé az állomásra de nem láttam senkit aki a H. Orsolya elé kiment volna a családból, hogy haza kísérje.

6.B.1164/2004/14. szám 24. oldal, 4. bekezdésében foglaltak sem fedik a valóságot, a Horváth gyerekek mindig szívesen töltötték velem az idejüket, ők minden hétvégén jöttek volna a házam- hoz ha az anyjuk engedte volna. Amikor a Horváthnénak olyan kedve volt, akkor még a pályára sem engedte ki a gyerekeket. H. Dorottya a kerítéshez kiszökve nem egyszer mondta; „Vili bácsi ma rövid pórázon vagyunk, még az udvarra sem mehetünk ki”, kérdeztem, miért?; „mert anyunak ilyen kedve van” volt Dorottya válasza. Még azon a 2003. április 20. húsvét vasárnapján is este 6. óráig a Horváth gyerekek velem voltak a pálya mögötti emelvénynél, játszottak, bújócskáztak.

Nagyné Horváth Andrea 6.B.1164/2004/14. számú jegyzőkönyvbe vett vallomásának értékelése a valóságnak megfelelő helyesbítésekkel.
Nagyné közvetett tanú, saját bevallása szerint sem volt jelen egyetlen eseménynél sem, csak azt mondhatja amit neki is mondtak vagy amit magától kitalált feltűnő ellentmondásokkal.

6.B.1164/2004/14. szám 25. oldal, a vallomás 1. bekezdése, idézem; „Barbara fürdött, és mondta, hogy anya mit mondott Vili bácsi”, Horváthné ugyan ezt vallotta és azt, hogy ő szólt Andreának, akkor most ki fürdette Barbarát, és kinek mondta el Barbara elsőnek?

Nagyné vallomása 1. bekezdés, idézem; „mondta, a húgaimat is molesztálta”, Horváth Barbara 6.B.1164/2004/14. szám 42. oldal, 1. bekezdésében vallja, „arról nem tudok, hogy Orsival vagy Dorottyával hasonló történt”, a következő idézet; „Nem is meséltek nekem ilyesmiről semmit.”. Hogyan mondhatta Barbara a fürdetésnél, hogy Orsolyát és Dorottyát is molesztáltam amikor neki nem volt róla tudomása, ha csak nem saját szemével látta, de azt soha nem állította.

Nagyné vallomása 2. bekezdés, idézem; „akkor veszi a nyakába a kislányt, ha megmutatja neki a nemi szervét”, Horváthné azt vallotta, hogy én azt mondtam, „ha megsimogathatom a nunidat, felveszlek a nyakamba”, nézni, fogni, nagy a különbség!, melyik az igaz?.... Egyik sem!

Nagyné vallomása 26. oldal, 1. bekezdése, idézem; „annyit tudtunk, hogy elkísérik Vili bácsit”, nem elkísértek, hanem átjöttek 3-4 óra időtartamra, én hoztam és vittem haza őket kocsival.
Nagyné vallomása 26. oldal, 2. bekezdés, idézem; „hogy megtörtént-e az a dolog (gondolom itt a nuni megmutatását értette), amit Holló Vilmos kért Barbarától, nem vagyok biztos”, „ volt sokszor olyan, hogy a nyakába vette és ha erre vezetem vissza, akkor biztos”, „láttam személyesen is, hogy a nyakába vette a foci pályán Vilmos a kislányt. Nem volt hihetetlen tehát, hogy erre hivatkozott a kislány.”. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért a nyakba vevés köré építették ezt a mesét, gondolom, talán azért mert ezt látták a legtöbbször megtörténni, Barbara valóban sokat ült a nyakamban. Mint azt már a vallomásomban mondtam vagy írtam, ha ilyen kívánságom volt is, azt nagyon nehéz lett volna megvalósítani anélkül, hogy valamelyik gyerek meg ne lássa ahogy Barbara megmutatja magát.

5. oldal
Nagyné vallomása 26. oldal, 3. bekezdés, idézem; „mindig olyasmivel csalta be magához őket, hogy számítógépen mutat nekik játékot”, soha nem csaltam senkit a házamba, a mai napig is a gyerekek maguktól jönnek, sokszor rosszul is esik elküldeni őket amikor nincs időm rájuk.
Nagyné vallomása 26. oldal, 4. bekezdés, idézem; „Azt is mondta Barbara meztelenül fürödtek, és, hogy együtt fürödtek”, Horváth Barbara 2004. május 19. napján tett rendőrségi vallomásában a következőt vallotta; „nem is a Vili bácsival fürödtem, hanem az Orsival”.
A nálam történt fürdéssel kapcsolatban még idézem Horváth Orsolya 6.B.1164/2004/14. Szám 33. oldal, 7. bek. és a 34. oldal, 1. bekezdésben felvett vallomásából; „Nem tudok arról, hogy meztelenül fényképezte-e a vádlott a testvéreim közül valamelyiket, vagy bárkit.”, „Az unoka- testvérem Barbara fürdött ott a Holló Vilmosnál, erről tudtam, mert volt mikor mi is fürödtünk nála , de akkor általában kint volt, mert kiküldtük, és nem is fényképezett. Nem leskelődött”.

Nagyné vallomása 26. oldal, 5. bekezdés, idézem; „Orsi mondott arról dolgokat, hogy Barbarát is molesztálta Holló Vilmos, de olyat nem, hogy az ő jelenlétében történt volna.”.
Ezzel kapcsolattal idézem Horváth Orsolya 6.B.1164/2004/14. szám 34. oldal, 8. bekezdésben felvett vallomását; „Nem beszéltem a testvéreimnek erről, de a kisebbik testvérem, Dorottya, vagy Barbara, az unokatestvérem sem mondta el nekem, hogy mi történt velük, nem tudom miért. Barbaráról sem tudtam többet.”. Hogyan állíthatja Nagyné, hogy Orsolya mondott neki dolgokat Barbara molesztálásáról, amikor Orsolya tagadta, hogy 2003. húsvét vasárnapja előtt tudomása lett volna róla.

Nagyné vallomása 27. oldal, 5. bekezdés, idézem; „Barbara olyat is mondott, hogy a vádlott puszilgatta őt a nemi szervén.”, valóban a Horváth lányok nagyon sok puszit és ölelést kaptak tőlem, főleg Barbara, ő nagyon igényelte a figyelmet, a szeretetet, apa igénye volt.
Bevallom, jól vagy rosszul én próbáltam ezt neki megadni amikor velem volt, ezért mondtam azt, „hogy Barbara 100%-ig lefoglalt, mindig a nyakamon lógott”, ami soha nem volt a terhemre.
Amikor a tüske megszúrta az ujját, meg kellett puszilni, mert a mama is azt szokta, ha megütötte a térdét, meg kellett puszilni, amikor a pocija fájt, meg kellett puszilni, és én meg is pusziltam ahol fájt neki, de soha nem a nemi szervén! Amikor kint voltunk a szabadban és Barbarának WC-re kellett menni engem kért menjek vele, hogy nehogy valami megcsípje, ez természetes, én voltam a felnőtt tőlem várta a védelmet, én nyújtottam neki a biztonság érzetét.

Horváth Orsolya 6.B.1164/2004/14. számú jegyzőkönyvbe vett vallomásának értékelése a valóságnak megfelelő helyesbítésekkel.
A fontosabb pontokon már átmentem Horváthné és Nagyné vallomásának értékelése folyamán, csak néhány apróbb részlet maradt hátra, a molesztálási vádak pedig kitalációk, hamisak!

H. Orsolya vallomása 33. oldal, 6. bekezdés, idézem; „azt tudom, hogy testvérem egyszer-két- szer vitt ( játék CD-ket), de többször nem. Azokat el is hozta utána, nem hagyta ott.”, a játék CD-ket főleg a Horváth gyerekek hozták, többre emlékszem név szerint de igazán nem tartottam számon ki mit hozott, elvitte vagy ott hagyta nálam. Gyerekekről volt szó nem vettem komolyan, nálam olyan, hogy CD sokszorosítás nem volt, annak jogi következményeivel tisztában vagyok.

H. Orsolya vallomása 34. oldal, 5. bekezdés, idézem; „kérdezte, hogy miért nem járok hozzá”, ezt soha nem kérdeztem, nem volt tervemben, hogy a Horváth gyerekek újra átjárjanak hozzám. Következő idézet az 5. bekezdésből; „Féltem a vádlottól, és most is félek, mert bár nem bántott, de azért félek, mert erősebb nálam fizikailag”, Orsolya jól tudja, hogy ez nem igaz, ezt csakis sugallatra mondhatta. Orsolya még 2002-ben azt mondta nekem „Vili bácsi te olyan kedvesen tudsz játszani a kicsikkel”, tudja ő jól, hogy egy gyermeket soha nem tudnák bántalmazni.

6. oldal
Ebben a közösségben sajnos még mindig az ököljog uralkodik (erről személyes tapasztalatokból mesélhetnék), ahol a fizikai bántalmazás lehetősége része a valóságnak, a félelem valós is lehet.

Horváth Dorottya vallomására már a 2005. június 15-i tárgyaláson válaszoltam, a kérdéses párnacsaták számát majd H. Viktor is igazolhatja, az állítólagos fogdosások pedig kitalációk!
Horváth Barbara 6.B.1164/2004/14. számú jegyzőkönyvbe vett vallomásáról az alábbi észre-vételeim és helyesbítéseim vannak.

H. Barbara vallomása 41. oldal, 1. bekezdés, a molesztálásról és fényképezésről tett állítások valótlanok, Orsolya és Dorottya a fürdővíz előkészítésétől a fürdés befejezéséig bent voltak a fürdőszobában, és ők sem tettek említést arról, hogy ott fényképezés lett volna.
H. Barbara állítja „A fürdésnek ennek a részénél csak Holló Vilmos volt ott, a többiek a szobában voltak.”, állítása valótlan, én még egy másodpercre sem voltam egyedül Barbarával, Orsolya és Dorottya kivételével a többiek valóban a másik szobában voltak.

H. Barbara vallomása 41. oldal, 2. bekezdés, a kiserdőbe sokszor kijártunk a gyerekekkel, nagyon szerettek ott bújócskázni, szaladgálni, Barbara is sokszor velünk volt, és mint azt már említettem, ha WC-ni kellett mennie én őrködtem, hogy nehogy valami megcsípje.
Barbara állítása, hogy én leskelődtem vagy kértem mutassa meg, valótlan.

H. Barbara vallomása 41. oldal, 3. bekezdés, valóban sok fénykép készült amin Barbara is rajta van, de WC-zés közben nem szokásom senkiről fényképet készíteni, állítása valótlan.
Elgondolkoztam azon is, hogyan lehetséges az, hogy Barbara úgymond fontosabb eseményekre nem emlékszik, de egy esetnél a három fényképezőgép kattintásra igen, a 20 vagy 30 eset közül.

H. Barbara vallomása 41. oldal, 4. bekezdés, idézem; „amikor a WC-n készítette a fényképet, az ott volt a lakásán, ahol lakik, ott a WC külön van a fürdőszobától”, Barbara állítása valótlan, a fürdőkád egy helységben van a WC-vel, a már többször említett nyitott ajtót is furcsállom, ha ilyesmire vetemednék biztosan nem hagynám az ajtót nyitva.

Baginé Gavaldik Lívia 6.B.1164/2004/14. számú jegyzőkönyvbe vett vallomásának értékelése a valóságnak megfelelő helyesbítésekkel.

Baginé Gavaldik Lívia közvetett tanú, vallomásában teljesen más személyek állításaira, feltételezéseire hivatkozik, ő még feltehetően személyesen átélt eseményeket vagy bizonyítékokat sem tudott felhozni ellenem, állításai elnagyzoltak és a rólam terjesztett pletykákra épültek.
Szinte állandóan többes számban beszélt a pontosítás mellőzésével, sem személyek neveivel, sem rám panaszkodó vagy konfliktusban álló személyek számával nem szolgált, szándéka csak az lehetett, hogy engem egy nem kívánatos negatív személynek állítson be.
A fentiekre nagyon jó példák a következő idézetek; 6.B.1164/2004/14. számú jegyzőkönyv 45. oldal, 1. bekezdés, „felnőttekkel igazából nem olyan a viszonya, sokkal került konfliktusba”; 6.B.1164/2004/14. számú jegyzőkönyv 45. oldal, 4. bekezdés, „A szülőkre is nagyon sokszor tett megjegyzéseket, ami őket elítélte”; 6.B.1164/2004/14. számú jegyzőkönyv 47. oldal, 4. bek.
„Inkább negatívan ítélték meg őt, és ez akkor sem változott, amikor látták, hogy a gyerekek körében népszerű.”, és még sorolhatnám.

Baginéval személyesen először 2004. február 5-én beszéltem egy napra rá, hogy kimentek a Suki
családhoz kifogásolni három gyermekük nálam alvásának engedélyezését. Az előzményeket már elmondtam a vallomásomban, onnan folytatom, hogy a családsegítő irodájába menve kértem a

7. oldal
vezető személyt aki a Suki családnál kint volt. Akkor még nem tudtam ki, Baginé jött elő a spanyolfal mögül és elég arrogánsan kétszer is bemutatkozott nekem, „Baginé Gavaldik Lívia vagyok a Gyermekjóléti Szolgáltató Központ vezetője”, ekkor még fogalmam sem volt arról, hogy az eddigi életemben a nekem legnagyobb erkölcsi és anyagi kárt okozó személlyel állok szemben.
Baginé állítása, hogy én ellenséges voltam, valótlan, ő volt aki ellenséges volt a kezdettől fogva, azért is kérdeztem meg tőle, „mi baja van velem, miért haragszik rám?, nem is ismerem magát”.
Baginé és Horváth Zoltán esetén már többször feltettem a kérdést, megtörtént e volna ez a dolog ha H. Zolival nincs az a szóváltás, vagy ha azon a 2004. február 5-i napon nem megyek be a Családsegítő Szolgálathoz, még ha be is mentem, de nem adtam volna meg Horváthék nevét.
Most pontról pontra átmegyek Baginé vallomásán, a legjobb tudásom szerinti magyarázattal vagy helyesbítéssel, kérem bocsájtsanak meg ha néha elkalandoznák.

Baginé a 6.B.1164/2004/14. 44. oldal, utolsó bekezdésében vallja, „2004. februárja előtt egy-két évvel lakossági bejelentés érkezett”.
Feltehetően ez azt jelenti, hogy már 2002., 2003-ban a Családsegítőnél a munkatársaknak, ha valóban megosztják egymás között az információkat ahogy azt Baginé állítja, tudomásuk volt a viselt dolgaimról. Akkor miért van az, hogy amikor 2003. tavaszán Kántor Sándort megkérdeztem, hallott e rólam az ismert témakörből pletykákat, a válasza nemleges volt. Csak 2003-ban több alkalommal jártam a Családsegítő Szolgálatnál, ha valami problémájuk volt a tevékenységemmel kapcsolatban, miért nem említették, vagy Kántor úr miért nem tudott róla?

Baginé vallomása 45. oldal, 1. bekezdés, „felnőttekkel igazából nem olyan a viszonya, sokakkal került konfliktusba”.
A konfliktusok lehetősége valós, csak az nem mindegy, hogy ki provokálja és ki hogyan oldja meg azokat. Nem titok, hogy volt konfliktusom, többségében a közösség vagy a gyerekek érdekében, ebben a községben nem veszik jó néven ha valaki más véleményen van, vagy ha kritizálni merészel, és én merészeltem! Ezt a tényt majd a Polgármester is igazolhatja. Szeretnék a konfliktusaim, vagy inkább a kritizálásaim közül közül néhányat megemlíteni. Szóvá tettem, hogy az általános iskolában ahol óvoda is van, a tanárok és az óvónők az épületen belül és a tanulók előtt dohányoznak, eredmény: a következő tanévben kint voltak a tiltó táblák. Szóvá tettem, hogy Kalmár András úr a Szabálysértési Osztály csoportvezetője, aki tudottan lánc dohányos, ott dohányzott ahol nagy betűkkel volt kiírva „Tilos a dohányzás”, jó példamutatás? Ugyanez a Kalmár úr a mai napig is dohányzik az irodájában, annak ellenére, hogy azt törvény tiltja és a kijelölt hely az épület bejárata előtt van, és még ő az aki a mai napig is haragszik rám. Lajkó Terézia a község jegyzője, de talán még a Polgármester is neheztel rám azért, mert kifogásoltam azt, hogy az egy héten egyszeri négy órás lakóssági ügyfélfogadási időben vagy személyi, vagy más hivatalos időben elvégzendő ügyet intéztek, így nem egyszer rám se másra nem volt idő. A községi könyvtár vezetője Major Judit (2005. június 15-én tanúként volt beidézve) neheztel rám, mert szóvá tettem azt, hogy a községi könyvtár felújítását úgy kellett volna megszervezni, hogy a község lakossága ne maradjon könyv és internet hozzáférés nélkül három és fél hónapig.
Ezek a példák is bizonyítják, hogy milyen kötekedő, provokatív és konfliktusos személy vagyok.

Baginé vallomása 45. oldal, 1. bekezdés, „Nagyon sok gyerekkel tartott kapcsolatot a focipályán de ebben önmagában semmi kivetnivalót nem láttam, és nem tartottam annak szükségét, hogy ebben intézkedjek.”.
Baginé ez és még egy jó pár másik kijelentése hűen tükrözi az itteni mentalitást, ami nem más mint kiskirálykodás, ez az amit a szemibe mondtam egypár helyi hatóságnak. Mire is gondolhatott Baginé amikor az „ebben intézkedjek” kijelentést tette, talán nekem megtiltani a

8. oldal
gyerekekkel való focizást?, vagy engem kitiltani a pályáról?, talán a gyerekeknek megtiltani, hogy velem focizhassanak?, vagy a szülőknek megparancsolni, hogy nem engedhetik a gyerekeiket Vili bácsival futballozni! Gondolkozzunk el, csak a gondolat hány jogot sért meg?

Baginé vallomása 45. oldal, 2. bekezdés, „A Holló Vilmos is bejött a szolgálatunkhoz, az már egy kicsit zavart, ugyanis ő gyerekekre panaszkodott”.
Ha gyerek vagy akárki más panaszkodik Vili bácsira, az oké, ha Vili bácsi panaszkodik gyerekre vagy akárki másra, az már nem oké. Mint azt már a vallomásomban is mondtam, nem a gyerekek velem való tiszteletlensége miatt vettem fel a kapcsolatot a Családsegítővel, a szabadlábra helyezésem után az egyik Kántor Sándor úrral való beszélgetésem során említettem meg azt a gyanúmat, hogy valaki(k) gyerekeket uszít ellenem. A letartóztatásom előtt ilyen nem történt, pletyka volt a háttérben, de ilyen nyílt kinyilvánításra az előzetesben töltött öt és fél hónap adta az igazolást, a bátorságot egyeseknek.

Baginé vallomása 45. oldal, 3. bekezdés, „A vádlott elmondta nekünk a szolgálatnál, hogy Amerikában tanult pszichológiát, pedagógiát, foglalkozott gyerekekkel, abból ahogyan beszélt a gyerekekről, én nem ezt, szűrtem le”.
Baginé sem a tárgyaláson, sem a velem való privát beszélgetések folyamán, még a kérésemre se fejtette ki, hogy milyen a gyerekekről általam tett kijelentések alapján jutott a fent idézett megállapításra. Baginéval vagy Kántor úrral történt beszélgetések során, megtörtént viselkedési vagy konfliktus eseteket említettem meg, én inkább az ő véleményüket szerettem volna hallani, mint az enyémet kifejteni, ez segítség kérés volt a részemről.

Baginé vallomása 45. oldal, 4. bekezdés, „Egy szabadidős foglalkozás alkalmával mondta el az egyik ilyen kislány, hogy ott aludtak a Vili bácsinál, minden rendben volt, jól érezték magukat, „de ez már több volt, mint ami megengedett.”.
Itt újra azzal a mentalitással találkozunk ami ebben a közösségben már a kezdet óta zavar, egyes személyek erőből vagy pozicíoból jogot formálnak maguknak arra, hogy mások cselekedetei felett ítélkezzenek, intézkedjenek. Túlságosan is sokszor tapasztalom azt, hogy egyes emberek tulajdonjogot formálnak mások felett, ezt főleg családokon belül látom megtörténni, és főleg a gyermekek rovására. A helyi hivatalos szervekről, hatóságokról és személyekről már a kezdettől fogva az a véleményem, és ezt többször is kifejezésre juttattam, hogy feudalista gondolkodásuk van, felsőbbrendű lénynek gondolják magukat és tulajdonuknak képzelik az embertársaikat, főleg a hátrányos helyzetűeket. Ismervén Baginé önteltségét, kíváncsi lennék, ő hogyan reagálna egy a Sukiékéhoz hasonló szituációra, fordított alapállásban úgy, hogy ő áll a másik oldalon.

Szintén a 45. oldal, 4. bekezdésből, „alapelv, hogy a szülőtől nem vonom el a gyereket, az anyja és az apja mellett kívánom tartani, azt akarom, hogy a családban boldoguljon, és azt éreztem, hogy a szülőktől próbálja elvonni a gyerekeket.”
Baginé ezen vádaskodását oldalakon keresztül tudnám cáfolni, nem hiszem azt, hogy ha egy gyerek alkalmanként máshol a tölti az éjszakát, vagy a családtagjain kívül mással is tart kapcsolatot, legyen az felnőtt vagy gyerek, elvonná őt a szüleitől, vagy a szülő és gyermek bizalmat gyengítené. Ebben a közösségben csak a rokonságon belüli kapcsolatok számítanak normálisnak. Még évekkel ezelőtt amikor gyerekek voltak nálam, két szomszédom is megkérdezte, „mit keresnek ezek a gyerekek itt, ők magának senkik”, gondolom ez alatt a „nem rokonságot” értették. Szülő részéről a következő kijelentéseket is csak Jászladányon hallottam először, „nem kell neki sehova menni, itthon megvan mindene”, „minek barát, itt a testvére, játsszon azzal”, nem hiszem, hogy ez a felfogás erősíti a gyermekben közösségi szellemet.

9. oldal
Szintén a 45. oldal, 4. bekezdésből, „A szülőkre nagyon sokszor tett megjegyzéseket, ami őket elítélte, az ő magatartásukért, viselkedésükért, és mi nem vagyunk arra hivatottak, hogy ítélkez- zünk a szülők felett.”
Baginé itt megint fokozott többes számban beszél, nagyon sokszor nem is volt alkalmam vele vagy valamelyik kollégájával beszélgetnem, és ha mondtam is valamit ami szülői viselkedéssel kapcsolatban volt, csakis a történteket és a véleményemet foglalta magába. Elkerülhetetlen az, hogy alkalmanként ne ítélkezzünk vagy bíráljunk, csak nem mindegy hogyan.

Baginé vallomása 45. oldal, 5. bekezdés, „az anya mindenféle kifogást mondott, nem tudott volna a gyerekeknek enni adni, de akkor felhívtuk a figyelmét, hogy ez nincs rendjén.”
A Suki gyerekeknek nem élelemért cserébe lett megengedve, hogy nálam aludjanak, ekkor már hónapok óta jártak hozzám és soha nem engedtem el őket üres hassal, de nem volt még át alvás. A gyerekek már szinte hozzám járás kezdetétől szerettek volna alkalmanként nálam aludni, nem a Suki gyerekek voltak az elsők akik így voltak, a Tálas és a Horváth gyerekek is szerettek volna, de ott erősebb volt a „karhatalom”, habár Szolnokról a Tálas Béla gyerekei aludtak nálam. Vannak akik az ügynek olyan látszatot szeretnének adni, mintha egyes szülők engem a gyerekeik- kel fizetnének meg, ez aljas és beteges feltételezés, mint ahogy az ellenem felhozott vádak is!

Baginé vallomása 46. oldal, 2. bekezdés, „Ami miatt nem szeretném ezt a családot említeni az az, mert ebből is adódott konfliktus, mert tudni kell, hogy amikor felelősséget kell vállalnunk a saját szavainkért, tetteinkért, akkor van aki szeret kibújni és mással takarózni.”.
Itt természetesen a Suki Róbertékról van szó, arról, hogy a gyerekek mit mondtak azon a kérdéses szabadidős foglalkozáson, és hogyan lett a sima fényképezésből meztelenül fényképezés, a három Suki gyerek is három képen mesélte el a dolgot, gyerekek könnyen vezethetők a válasz adásban. A Sukiékon keresztül a Családsegítővel volt egy másik incidens is, még múlt évben Suki Róbert, az apa, elmondta nekem, hogy az egyik Családsegítőnél való látogatása során, az egyik ott dolgozó munkatárs (Kati néni) azt mondta neki, ne engedje a gyerekit hozzám, mert én pedofil vagyok. Ezt követően bementem a Családsegítőhöz és jelentettem az ügyet a Baginénak, ő megígérte, hogy kivizsgálja a dolgot. Én természetesen kijelentettem , ha még egyszer ilyen vagy ehhez hasonlót visszahallok, feljelentést fogok tenni. Az épületből kifelé menet találkoztam Kati nénivel, aki arra a kérdésre, hogy valóban tett e olyan kijelentést amit Suki úr nekem mondott, nem volt hajlandó nyilatkozni. Amikor Kántor úrral beszéltem és megemlítettem neki is a Suki úrtól hallottakat, meglepetésemre azt mondta, hogy nekik felvilágosítást kell adni ha kérdezik őket. Én kétségbe vontam, hogy Suki úr kérdezett volna rólam akármit is, hiszen ő jól ismeri a velem kapcsolatos dolgokat. Az is a szabadlábra helyezésem után volt amikor a Bogdán gyerekek édesapja mondta nekem, hogy a Családsegítőnél még a letartóztatásom előtt mondták neki, ne engedje a gyerekeit hozzám mert az „ne vet jó fényt rájuk”. Eljön az idő amikor majd kiderül, hogy a Családsegítő Szolgálatnál vállalják e a felelősséget „a saját szavaikért, tetteikért”.

Baginé vallomása 46. oldal, 3. bekezdés, „Felkerestünk több családot, és az az igazság, hogy többen jeleztek problémát, több szülő, hogy gyerekeket fotózott meztelenül, és ezt a szülők megelégelték.”.
Ebben a bekezdésben az „ebben a családban is”; „abban a családban is” mellett a ”több” háromszor, a „többen” kétszer fordul elő, talán Baginé nem ismeri a határozott számneveket vagy személyneveket mint pl., kettő vagy ketten, Horváth család vagy Tálas család.
Az öt éves Jászladányi tartózkodásom folyamán csak két család, a Horváth és a Tálas János gyerekei lettek úgymond eltiltva tőlem, én biztosan tudom, hogy ez nem a gyerekek döntése volt.
A Tálas család esetében a Tálas Béla, az idősebb féltestvér Polgár Gellért és a velük kapcsolatos rokonság egyetlen gyereke sincs eltiltva tőlem, ők talán nem úgy látnak engem mint „megrontót”.

10. oldal
Baginé a gyerekek meztelen fotózásával kapcsolatban is több szülőről beszél, ha Horváthnét és Nagynét vesszük az két szülő, akik ugyan nem láttak semmit de állítják, Tálasné azt állította, hogy én kértem a lányát de az nem egyezett bele, tehát ott nem is lehetett volna meztelen fotózás.
Kérdezem én, miért nem mondta Baginé azt, hogy két szülő amiről biztosan tudunk, vagy ha van több nevezte volna meg. A szabadlábra helyezésem óta minden családdal, akiknek a gyerekei kapcsolatban vannak velem, vagy átjárnak hozzám kapcsolatban állok, ha valami problémájuk lenne velem én lennék az első aki tudna róla.

Baginé vallomása 46. oldal, 5. bekezdés, „Több családot megkerestünk, többen jeleztek problémát, de nem vállalták fel ezt.”.
Mint azt már mondtam, írtam és vallottam jelenleg több családhoz vagyok bejáratos és tartok kapcsolatot mint az eljárás kezdete előtt , ha a Horváthékon és a Tálas Jánosékon kívül több család is lenne ahol kifogásolják a tevékenységemet, én biztosan tudnák ezekről. Ha nem is vállalnák fel a tanúskodást, velem biztosan tudatnák, hogy a számukra nem kívánatos személy vagyok és tartsam magam távol a gyerekeitől, de ilyen nem történt.

Baginé vallomása 47. oldal, 4. bekezdés, „Inkább negatívan ítélték meg őt, és ez akkor sem változott, amikor látták, hogy a gyerekek körében népszerű.”.
Azt, hogy kik ítéltek meg engem negatívan és milyen okból, Baginé még a 2005. augusztus 12-i másfél órás személyes beszélgetésünk folyamán sem tudatta velem. Arra sem adott feleletet, hogy milyen személyes vagy kapott információk alapján volt képes megállapítani, szinte mindenhez, az én hozzá nem értésemet. Nem kaptam választ arra sem, hogy akkor mi lehet az ami a gyerekek körében népszerűvé tesz, tett, azon kívül, hogy ajándékokkal és édességgel halmozom el őket. Annak, hogy egyesek a népszerűségem láttán továbbra is negatívan ítéltek meg, én úgy gondolom csak is féltékenység és irigység lehet a motiválója, főleg a Horváthék és a Tálas Jánosék részéről.

Baginé vallomása 47. oldal 5. bekezdés, „Én az anyát ennek az ügynek kapcsán ismertem meg személy szerint, vele akkor beszélgettem először”; „mindezzel együtt nagyon szépen, egységes harmóniában neveli a gyerekeket”.
Én másfél éven keresztül voltam bejáratos a Horváthékhoz, hosszú órákat töltöttem velük az otthonukban ahol megfigyelhettem az életvitelüket, viselkedésüket és szokásaikat, én nem azt érzékeltem amit Baginé abban a fél vagy egy órában. Tisztában vagyok azzal, hogy az én Horváth családról alkotott véleményem nem számítana, nekem nincs diplomám mint Baginénak, az életben sok mindenhez nem szükséges diploma ahhoz, hogy jók legyünk benne és jól csináljuk. A bíróságon elhangzott „olyasmivel dobálódzik amihez nincsen képesítése”, ez nekem szólt, gondolom ez a diploma hiányára hivatkozott. Mind ennek ellenére én nem egy, de még több diploma birtokában sem tettem volna olyan kijelentéseket vagy véleményezéseket mint amit Baginé tett a vallomásában és a privát beszélgetésünk során.

Baginé vallomása 47. oldal, 6. és 48. oldal 1. bekezdés, „Több család tett célzást arra , amikor megkerestük őket, hogy több családhoz elment, ajándékot is vitt, elnyerte a szülők bizalmát, és egy idő után azt is észrevettem, hogy több szülőnek, több anyának terhes volt, úgy érezte, mintha elvennék tőle a gyermekét érzelmileg.”.
Nagyon szeretném és egyben indítványoznám, hogy Baginé nevezze meg azt a több családot, több szülőt és több anyát akiknek a gyermekét az ajándékaim által érzelmileg elvettem.
Mint azt már többször kijelentettem, én mindig nagyon vigyáztam arra, hogy ne beszéljek és ne hangoljam a gyereket a szülő ellen, ez többségében nem is lenne hálás dolog, még a szülő által ért sérelem esetén is a gyerek a szüleivel kibékül, de velem nem biztos.

11. oldal
Baginé vallomása 48. oldal, 2. bekezdés, „Volt olyan család ahol egyértelműen homoszexuális kapcsolatokról mesélt a gyerekeknek, hogy milyen egy homoszexuális párkapcsolat”.
Az aki valójában ismeri a szexuális orientálódásomat, és a homoszexualitással kapcsolatos érzésemet és véleményemet, az idézetben foglaltakat fel sem tételezné nem, hogy állítaná.
Ez az állítás arra épülhet, hogy engem először „melegnek, buzinak” kezdtek titulálni, a vád hamis.

Ezzel végére értem ennek a 10. oldalnyira sikerült értékelésnek, nekem élmény volt megírni, remélem önöknek valamilyen értelemben élmény lesz elolvasni.
Az én állításaim valósak amiket nem laza meghatározásokkal és fokozott többes számmal, hanem tanúkkal és tényekkel tudok bizonyítani. Ez az ügy komplex és teli van emberi tényezőkkel, az egyik oldalon csak egy lejáratásnak indult hazugság, amiből ezen a ponton már nem lehet visszakozni csak még jobban belebonyolódni.
A másik oldalon én vagyok, akinek a becsülete és a szabadsága forog kockán, és van a bíróság ami arra hivatott, hogy igazságot szolgáltasson.

Sok szerencsét minden résztvevőnek!



Tisztelettel: _________________________________
Holló Vilmos Ferenc


Jászladány,2005.augusztus17.



1. oldal

Holló Vilmos Ferenc
Ügyszám: 6.B.1164/2004

Tisztelt Dr. Pongrácz Zsolt bíró úr.

6.B.1164/2004/6 számú idézésre a következő kérelmeket/indítványokat kívánom benyújtani.

A jelenlegi anyagi helyzetemet már ismertettem az Ügyészséggel és a Bírósággal is, havi 20. ezer forintból kell megélnem amit a Bp.-en élő unokatestvérem folyósít számomra. Ebből adódóan egy fogadott védő meghatalmazása számomra lehetetlen, kérem a bíróságot, hogy egy védőt hivatalból kirendelni szíveskedjék.
Ugyanezen anyagi okból kifolyólag kérem a „személyes költségmentesség” engedélyezését.

Az iű. szakértői vizsgálatok „pszichológiai és informatikai” feltűnően költségvetési szempontokat figyelemben véve voltak lefolytatva, ez okból kifolyólag kérem azok megismétlését más szakértők kirendelésével. Szexuális gyermek zaklatási ügyekben, a pszichológiai vizsgálatokat nagy körültekintéssel kell elvégezni, speciálisan arra szakosított iű. szakértővel, semleges környezetben, minden külső és személyes befolyásolás, rávezetés kizárásával, és a vizsgálat videóra való felvételével. Az említett kritériumok e téren nagyobb gyakorlattal rendelkező nyugati országok kritériumai, itt megemlíteném az Egyesült Államokat, ahol a 80-as években nagyon sok téves ítélet született, a gyakorlatlanság és helytelen kihallgatási technikák miatt. A Horváth gyerekek esetében a vizsgálat lefolytatását még körültekintőbben kell lefolytatni, azon okból kifolyólag, hogy ebben a családban a „családon belüli erőszak” évtizedekre megy vissza, a gyerekek kontrolláltak és a szülők által könnyen megfélelmithetők, befolyásolhatók.

A bizonyítási indítványom főleg tanúkra korlátozódik, pontosabban karakter, személyességi tanúkra mivel tudomásom szerint nincs tanú arra, hogy elkövettem de arra sem, hogy nem követtem el az ellenem felhozott vádakban foglaltakat. Nekem több mint harminc kiskorúval, fiatalkorúval volt, és a mai napig is van kapcsolatom, a nyomozás során ezek közül egyetlen gyereket sem hallgattak ki, remélem ez a tárgyalás során változni fog. A „szerzői jogok megsértésének” minősülő vétséggel kapcsolatos tulajdonjogi bizonyítékokat, mint ahogy azt már többször is részletesen megírtam, egy Egyesült Államokba történő utazás által lenne lehetséges beszerezni. A listán felsorolt eredeti CD-ről készült un. „illegális másolatokon” levő programok többsége olyan régi, hogy a regisztrációs adatokat még a software-gyártó céggel az Interneten felvett kapcsolat által sem voltam képes megtalálni vagy azonosítani.
A kérdéses software többsége a 90-es években került forgalomba, a biztonsági másolatokat én még az USA-ban készítettem, a nálam talált filmeket és a játékprogramokat pedig a gyerekek hozták, az én számítógépeimen nézhették vagy játszhatták azokat, most ezért is én fizetek!
Azt sem állíthatnám biztosra, hogy minden programra és játékra meglenne az eredeti CD, ez a fajta adathordozó nem örök életű, a sérült CD-t pedig senki sem tartogatja örökké, én sem.
A biztonsági másolatnak a feladata az, hogy a sérült eredeti CD funkcióját átvegye, egy biztonsági másolat nem „illegális”, ezt a tényt software-gyártó cégek nyilatkozataival bizonyíthatom.


2. oldal

A másik tény az, hogy én már többször kérvényeztem a lefoglalt CD-k megtekintésének a lehetőségét, ezt a CD-re irt regisztrációs vagy széria számok leolvasása céljából kértem, de eddig még nem tették lehetővé a számomra, ez pedig több más korlátozással együtt amit ellenem foganositottak, számomra a védekezés akadályozását jelenti.

Végezetül néhány felnőtt és fiatalkorú tanút szeretnék megnevezni akiknek a fele nem igazán „barátságos” tanú, hitem szerint ha ezek az emberek a hátam mögött tudtak gyanúsítani, vádolni akkor tegyék azt meg a bíróság előtt „eskü” alatt!
Nem barátságos tanúk:
Tanú #1: Tálas János és Tálas Jánosné szül. Danajka Erzsébet, Jászladány, Táncsics út 39a. Az ö gyerekeik három éven keresztül tartottak kapcsolatot velem, a szülői féltékenység feltűnő volt, a Horváthék sugallata nyomán kreáltak okot a kapcsolat megszakítására és a gyerekeik Tálas Dóri és Balázs tőlem való elválasztására.
A szülők állítása ellenére sem a gyerekeik nálam soha nem láthattak pornográf filmeket, több mint harminc gyerek tanúsíthatja, hogy nálam ilyen témájú anyagot soha nem láttak.
Az az állítás pedig, hogy én Tálas Dórit meztelen alsótesttel akartam lefotózni, mint azt már említettem a Horváth Józsefné sugallata által lett ellenem felhozva, miért tagadta le nekem Tálas Jánosné, hogy beszélt Horváthnéval velem kapcsolatos dolgokról?
A három éves kapcsolat során soha nem jött felszínre semmi ilyesmi?, csak azután, hogy megszakítottam a kapcsolatot a Horváthékkal?

Tanú #2: Jánosi Gyuláné, Jászladányi lakos.
A Jászladányi futballpálya gondnoka, ö volt az aki már 2001-ben „buzi, buzeráns” jelzővel látott el és azt állította rólam, hogy az emelvény mögé hordom a gyerekeket szoptatni, ezt a pályára járó gyerekek között terjesztette, nekem a gyerekek mondták vissza.
Amikor 2003 nyarán azután, hogy azt mondta nekem: „ha a pálya körben lesz kerítve akkor én leállítom a maga buzeránskondásait”, én az öltözőbe utánamenve felszólítottam, hogy mondja el nekem miből áll a buzeránskondásom, mire ö seprűvel jött nekem és pofon is ütött
Ennek az esetnek öt gyerek is a szemtanúja volt, a község polgármestere is ott volt a pályán focizni, amikor megemlítettem neki az esetet azt mondta „nem kell mindent meghallani”.

Tanú #3: Bakos László, Jászladányi lakos.
Ez az úriember a serdülő csapat edzője, büntetett előéletű még a saját bevallása szerint is, többségében személy elleni erőszak, garázdaság van a bűnlajstromán. Ez a személy engem többször megfenyegetett, 2004 Szeptember 2-án a serdülő csapat edzésén kb. 18:15-kor odajött hozzám ahol én több gyerekkel fociztam és ocsmány szavak használatával kérdőre vont, hogy miért neveztem meg őt mint tanút? Megfenyegetett arra az esetre ha én beidéztetném őt tanúként, a végén pedig a serdülő csapat és a velem focizó gyerekek szeme láttára hasba rúgott. Az esetet jelentettem a polgármesternek a helyi rendőrségnek, de senki sem tett semmit, na de ezt már megszokhattam az évek során.
Bakos László volt az aki 2003 tavaszán úgy 15 gyerek előtt azzal vádolt, hogy én márciustól novemberig a pálya mögé viszem a „gyerekeket szoptatni”, de majd ö leállít engem. Azt mondta, minden nap kijön a pályára és hátra visz engem megszoptatni, az esetet jelentettem a jegyzőnek, a polgármesternek és a helyi rendőrségnek, de egyik szerv sem tett semmit.


3. oldal

Úgy látszik ez a személy az előéletével és viselkedésével a gyerekekre nézve nem veszélyes, de én az vagyok, Baginé Gavaldik Lívia szerint, az én tevékenységem az ami nemkívánatos.

Befejezésül néhány az én védelmemet segítő „barátságos tanút” szeretnék megnevezni:
Tanú #4: Dankó István Jászladány polgármestere, Jászladány, Erzsébet utcai lakos.
Dankó úr a futballpályáról ismer engem, ismeri a velem kapcsolatos történéseket, mindig ő volt az akivel először beszéltem a már említett problémákról.
Számtalanszor volt szemtanúja annak ahogyan én interaktorok és bánok a gyerekekkel, sok alkalommal fociztunk együtt, ő volt az aki mondta: „Vilmos te értesz a gyerekek nyelvén”.

Tanú #5: Bogdán Roland, 5008 Szandaszőlős, Szandai Sándor út 10.
Roland három testvérével jelenleg állami gondozásban van, a felügyelője Bolyhosné Jancsó Éva, elérhetősége JNSZ Megyei GYIVI, 5000 Szolnok, Gyermekváros út 1, tel: 56-423-333.
Rolandot 2002 tavaszán a futballpályán ismertem meg, 2001 végén költőztek Jászladányra, a velem rendszeresen focizó gyerekek csoportjához csatlakozott. Tehetséges, ügyes és lelkes csapattársnak bizonyult, szívesen foglalkoztam vele, mindennapi futballtársammá, barátommá nőtte fel magát.
Roland és fiatalabb öccse Józsi (Jocó) töltötték a legtöbb időt velem és az otthonomban, az én házam szinte egy menedék volt számukra az ő otthonukban uralkodó állapotoktól.
Mellékelve küldők néhány másolatot azokból a levelekből amit Roland irt nekem a Szolnoki MRFK fogdába, Rolanddal és testvéreivel a mai napig tartom a kapcsolatot. Roland nagyon fontos tanú, nemcsak ő ismer engem legjobban de jól ismeri a Horváth gyerekeket is, hiszen legalább két éven keresztül együtt fociztunk, a Horváth lányokat is beleértve.

Tanú #6: Suki Róbert, Róbertné, szül. Kökény Ilona, 5055 Jászladány, Ond vezér út 3.
A három Suki gyerek Noémi, Marika és Robi 2004 Február 2-iki nálam alvása indította el ezt a vihart, amit a helyi Családsegítő Szolgálat kavart, nem részletezem mert az hosszú lenne, én ezt már többször leírtam és valószínűleg Önöknek is van egy másolata ennek.
A Suki szülők tanúként való meghallgatása fontos lenne a Családsegítő által állított vádak tisztázására, a Suki gyerekek a mai napig átjárnak hozzám, természetesen szülői engedéllyel!

Tanú #7: Kiss Gábor, 11 éves, 5055 Jászladány, Bem József utca 10.
Gábort 2001 nyara óta ismerem, nálam többet senkivel nem focizott, sokat járt és a mai napig jár a házamhoz, természetesen a szülei írásos engedélyével.
Gábor többek között szem és fül tanúja volt a legtöbb incidensnek és annak is amit a Jánosi Gyuláné terjesztett rólam a futballpályán a gyerekek között.
Gábor ugyancsak nagyon jól ismeri a Horváth gyerekeket, a kapcsolata velem és velük szinte mindennapi volt.
Az üggyel kapcsolatba hozható tanúk neveit még hosszasan tudnám sorolni, de lehet, hogy már így is visszaéltem a tisztelt bíró úr türelmével, ha ez így lenne akkor az elnézését kérem.


Maradok tisztelettel:_______________________________
Holló Vilmos Ferenc
Jászladány, 2005 Április 27.