Alapeljárás I-fok, jegyzőkönyv 2005-12-12

1. oldal
Holló Vilmos Ferenc
Ügyszám: 6.B.1164/2004

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság.

Tisztelt Dr. Pongrácz Zsolt bíró úr!

Beadvány

Beadványomban a 2005. december hó 12. napján megtartott folytatólagos tárgyaláson felvett, 6.B.1164/2004/55. számú jegyzőkönyvben foglaltakról kívánok a legjobb tudomásom szerint nyilatkozni, az esetleges pontosítások megtételével.

Beadványom a jegyzőkönyv 2. oldal 4. bekezdésben tett kijelentésemmel kezdeném, idézem: „Nálam a gyerekek meztelenül sem a házban, sem azon kívül nem voltak soha.” Ez a kijelentésem nem teljes mértékben fedi a valóságot, én ezt a 45. sorszámú rendőrségi iratban foglaltak vonatkozásában tettem. Az elmúlt években több 5. éven aluli gyerek is fürdött az udvari medencében ruhátlanul, és ennél idősebbek a fürdőszobában, mint pl. a Horváth és Suki gyerekek, de mindez szülői vagy idősebb testvéri felügyelettel. Az én jelenlétemben megköveteltem az alsónadrág, vagy bugyi viselését. Kijelentem ezt, de nem azért mert helytelennek vagy bűnnek tartom, hogy egy bizonyos korig a gyerek beleegyezésével, még ha az nem is a szülő, egy felnőtt segédkezzen a fürdetésben. Én ezt a kezdettől fogva Jászladányban tapasztalt mentalitás miatt, már a Tálas gyerekekkel kezdődően így vezettem be, pedig ők nemigazán voltak szégyenlősek.

Mielőtt rátérnék a beidézett tanúk vallomásainak értékelésére, dr. Mészáros István ügyész úr a jegyzőkönyv 26. oldal 2. bekezdésben tett megjegyzésére válaszolnák. Idézem: „A játék-programokra nézve adat merült fel már a vádlott nyomozati vallomásában is, mely szerint ő szerezte be a gyerekek részére, itt a tárgyaláson már úgy nyilatkozott, hogy ezeket a gyerekek hozták oda, de nem tudta megjelölni, hogy melyeket.” Valóban a 2004. március hó 17. napján készült nyomozati jegyzőkönyvben ezt a kijelentést tettem: „Nem játszok játékokkal ezeket a gyerekeknek szereztem.” Ebből a távlatból csak arra gondolhatok, hogy ösztönösen a gyerekeket próbáltam védeni, naivan nem is gondoltam, hogy ebből ekkora ügyet fognak csinálni. Én a legkevésbé sem szeretném a gyerekek meghurcoltatását, a már eddig beidézett és a jövőben beidézendő gyermek, vagy felnőtt tanúk megnevezése csakis önvédelmi célból fog történni.

Dankó István Jászladány polgármestere, 6.B1164/2004/55. számú jegyzőkönyvbe vett vallomásának értékelése, és a legjobb tudásom szerinti helyesbítése.

Dankó úr vallomása, a kisebb pontatlanságoktól és a már neki is valótlanul elmondottaktól eltekintve fedi a valóságot, az eltelt időt figyelembe véve a pontatlanság minimális.
Jegyzőkönyv 3. oldal 1. bekezdés: „nem igazán kiközösítik, de neheztelnek rá a községben”, a gyerekzaj miatt neheztelő szomszédok és a futballpálya gondnokán kívül, a Horváth és a Tálas ügyig nem mondhatnám, hogy bárki más is neheztelt volna rám. A kezdettől fogva érzékeltem az emberek visszafogottságát, és a saját családi körükbe való befordultságot, értem itt a közvetlen egy fedél alatt élő családot. Tálas János és Polgár Gellért (János idősebb féltestvére) öt házra laknak egymástól, de a kötelező névnapi, szülinapi, húsvéti és karácsonyi összejöveteleken kívül mást kapcsolat nincs közöttük. Én több időt töltöttem bármelyik Tálas testvér otthonában, mint azok egymáséban, a gyerekeik több időt töltöttek együtt általam, mint a saját szüleik által. Jászladányban a felnőttek többségének a munkahelyi, a gyerekeknek pedig az óvodai vagy
2. oldal

iskolai kapcsolatain kívül, nincsenek tartós baráti kapcsolataik. Tálas János, a jegyzőkönyv 20. oldal 4. bekezdésben tett kijelentése: „mi a feleségemmel nem jártunk át, néha csak inkább a gyerekekért mentem”, is bizonyítja a fenti állításomat. A bekezdésben tett további kijelentései bizonyítják, hogy én kerestem felnőttek társaságát, mert a meghívásokra nem csak hozzájuk, de másokhoz is mindig elmentem. Mint már azt korábbi beadványomban is megjegyeztem, itt szokás másokat vádolni olyasmivel amiben ők maguk (is) bűnösök, és ez nem csak a Tálasékra áll!

Dankó István vallomása 3. oldal 3. bekezdés: „Zavaró volt számomra, hogy az Amerikai Egyesült Államokból hazajött állampolgárunk nem találja meg itthon a helyét”, én megtaláltam volna a helyem, csak segítséget nem kaptam, még a helyi hatóságoktól sem, de aka­dályozást és gáncsoskodást bőven. A 3. oldal 4. bekezdésből idézem: „polgármester mindenhol nem lehet ott, nem védheti meg”, én nem védelmet hanem segítséget és kooperációt kerestem.

Dankó István vallomása 4. oldal 5. bekezdés: „A probléma elsőként amit jelzett nekem a vádlott az volt, hogy a szülők a gyerekeiket nem szívesen engedik hozzá”, az elején inkább csak szülői féltékenységből, vagy kisajátításból eredő korlátozásról beszélgettünk. Későbbiekben már megemlítettem a Tálasék és Horváthék hozzám való viszonyulását is, mint példa az általánosan tapasztalt ladányi mentalitásra.

Dankó István vallomása 6. oldal 3. bekezdés: „egyiket szerette volna rendszeresen valahova elvinni, valami tevékenységet folytatni, vagy sport, vagy valami, és ment volna az egyik gyerekért, de az anya nem engedte el”. Dankó úr erre az elmondásomra nem jól emlékezett, ez a 2001. október 6.-ai eset volt amikor Horváth Orsolyát és Dorottyát elkértem, hogy a Szolnoki Mc.Donalds-ba menjünk a születésnapjukat megünnepelni. Ekkor történt, hogy Horváthné először elengedte őket, amikor értük mentem már nem akarta engedni a lányokat, mert félt az általam történő elrablásuktól, de végül mégiscsak elengedte őket, és még gyermekrablás sem történt!

Dankó István vallomása 5. oldal 3. bekezdés: „A futballpálya gondnokának a pálya karbantartása miatt volt baja a vádlottal”, itt nem Dankó úr vallomásával van a probléma, hanem amit mondtak, hazudtak neki. A pályára sok olyan személy jár focizni naponta a hétvégeken, akik nem is tagjai a szakosztálynak, durvák, randalírozók és nem tagjai az én bandámnak. Ebből a nagy választékból egyedül én lettem kiválasztva, mint buzi, pedofil, szemetelő, a vaskapuk és a locsoló örökös rongálója. Egyedül arról nem beszél senki, hogy több gyerek haragszik rám azért, mert rájuk szólok a pályán való kerékpározásért, a helytelen viselkedésükért, a futballkapukkal való durva bánásmódért, a szemetelésért és a pályát körülvevő növényzet károsításáért. Hogy fogalmat adjak az én káros tevékenységeim miatt panaszkodó pályagondnokság mentalitásáról, röviden leírom a locsolóval kapcsolatos történetet. Dankó úrnak mint a sportegyesület elnökének, az őszi idény befejezése után felhívtam a figyelmét arra, hogy a locsoló csövét (kb. 50. méter plasztik) és a szórófejet, a tél beállta előtt talán ajánlatos lenne a raktárba bevinni. 2005. december 21.-én a pályán járva láttam, hogy a locsoló még mindig a szabadban van. Aznap a polgármester lakossági ügyfélfogadást tartott, bementem Dankó polgármester úrhoz és újra felhívtam a figyelmét a locsolóra. Kijelentettem, ha én annak megrongálásával lettem megvádolva, akkor mostantól szívemen fogom viselni a locsoló sorsát. Dankó úr jelenlétemben mobilon felhívta Jánosi Zoltánt és kérte, vigyék be a locsolót az épületbe mielőtt az szétfagy. A mai dátum 2006. január 16. és a locsoló még mindig a szabadban van, pontosan ott ahol 4. hónappal ezelőtt hagyták. Ebben az évben kétszer is beszéltem Dankó úrral újra megemlítve a locsolót, kérdeztem mit várhatok én egy olyan közösségben, ahol a polgármester, aki egyben a sportegyesület elnöke is, kérése utasítása sem lesz végrehajtva, kivitelezve? Kérdésemre sajnos nem kaptam válasz.
3. oldal

Dankó István vallomása 5. oldal 4. bekezdés: „Baginé Gavaldik Líviától hallottam ilyet, azt mondta, hogy ő azt tapasztalja, és ezt rendellenesnek tartja, hogy Holló úr nem keresi a felnőttek társaságát, hanem kizárólag a gyerekekét, és ez egy ennyi idős embernél nem elfogadható, és kizárólag a gyerekek között érzi jól magát.” Korábbi beadványomban már elemeztem Baginé vallomásában tett hasonló kijelentéseit, röviden most is feltennék egypár kérdést. Milyen tudás, vagy ismeretségi (személyiség, életvitel) alapon ítélkezhet bárki és tehet ilyen kijelentéseket? Az olvasó azt gondolhatná, hogy én folytatólagosan Baginé látókörében vagyok, de ő mint sokan mások, főleg a rólam terjesztett pletykákra építve ítélkezik. Életem fontos részét felnőttek és gyerekek egyaránt alkotják, tevékenységem korosztálytól függően változik, és elégit ki bizonyos igényeket. Állítom és bizonyítható, hogy az eddigi életemben egészségesebb, nyitottabb közösségi életet folytattam, és jelenleg is folytatok, mint a helyi polgárok többsége, akik szerint a normális az, hogy: csak rokonok járjanak egymáshoz, felnőtt ne játsszon gyerekkel, a gyereknek nem kell barát, ott a testvére játsszon azzal, és mindenki ebédeljen otthon!

Dankó István vallomása 5. oldal 5. bekezdés: „azt tapasztalta Lívia, hogy korábban Vilmoshoz a lakására azok a gyerekek jártak, akiknek szülei nagyobb köztiszteletben álltak a településen, pl. Tálas János úr, aki ilyen elfogadott személyiség, vagy Kalmár András gyermekei; És valami oknál fogva ezen gyerekek elfordultak hirtelen a vádlottól, és egyre inkább azt lehetett látni, hogy olyan gyerekek jártak hozzá, akik a perifériára szorult családokból valók”. Baginé mint mindig, jól értesültnek próbál látszani, nem tudhatja hány jómódú köztiszteletben álló, és hány perifériára szorult család gyerekei tartanak velem kapcsolatot, vagy járnak hozzám. A gyerekek száma és kiléte nem titkosított, de ez eddig semmilyen hatóságot nem érdekelt a családsegítőt beleértve. Személyesen többször kértem Kántor Sándort és Baginét is, hogy látogassanak meg az otthonomban, ha lehetséges olyankor amikor gyerekek is vannak nálam. Meglátogatásom egyszer sem történt meg, csak kifogásokat kaptam, hogy miért nem tudnak jönni, túl elfoglaltak! Életem legtraumatikusabb eseményét előidézni, és a becsületem közösségbeli meggyalázására volt idejük.

Bizonyos gyerekek tőlem való elfordulásának különböző okai voltak, a Tálas és Horváth gyerekek azt feltűnően utasításra, parancsra tették. A feltételezett, általam folytatólagosan elkövetett bűn-cselekmények elkövetése, látszólag a gyerekeket még évekig nem zavarta. Továbbra is átjártak hozzám, és ezek a jól nevelt igazmondó, a szüleikkel bensőséges nyitott kapcsolatban álló gyerekek, otthon egy szóval sem említették Vili bácsi velük szemben támasztott beteges igényeit. Az aggódó szülők pedig a már évek óta tartó pletykák ellenére, nem tesznek fel kérdéseket a gyerekeiknek a velem fennálló kapcsolatukról, véleményem szerint ez ami nem normális! Másik oka a gyerekek elfordulásának, és ez áll a felnőttekre is hiszen onnan mintáznak, nem a tetszésüket, érdeküket szolgáló vélemény, döntés, vagy valamilyen juttatás, előny megvonása.

Általában ezt a fajta elfordulást tapasztalom leggyakrabban, előfordult, hogy 1-2. gyereket nem engedtem be hozzám az udvarban fürödni, vagy focizni mert már túl sokan voltunk, másnap visszahallottam, hogy buziztak, vagy pedofiloztak engem. Hát ennyit köszönetről és háláról, Kalmár András fiával Péterrel is hasonló történt. Kalmár Péter a 2001. tavaszán indított angol szakkörön jelent meg először, már ott kötekedő és romaellenes magatartást tanúsított. Szakkörön kívül a házamhoz is átjárt, de viselkedése miatt el kellett tanácsolnom (kitiltottam) a szakkörről, és a házamhoz való átjárástól is. A történtek után többször láttam Pétert a házam előtt elhaladva, a ház felé köpni. Kalmár András, Péter édesapja hasonlóan rosszindulatú személy, az ő neve már szerepel korábbi beadványomban is, tagja az elpusztításomra törekvők csoportjának. Talán nem lett volna szabad szóvá tennem a tiltott helyen folytatott dohányzását, na de én sose tanulok!
4. oldal
Dankó István vallomása 7. oldal 1. bekezdés: „megállította az autót , mert az gyorsan hajtott, amiért visszaszóltak neki.”, Dankó úrnak ezt helytelenül mondták vissza. Valóban a lassítás jelét gesztikuláltam a gyorshajtóknak, de nem leállásra jeleztem nekik. Megtörtént, hogy néhány öntelt „tökös” gyorshajtónak hirtelen nem volt olyan sietős a dolga, és lelassított, vagy meg is állt a gondolatait megosztani velem. Egy helyi „kemény fiú”, név szerint Suki László, akit Pengős Lacinak is hívnak (a hatóságoknak illene tudnia miért) a házam előtt egy társával meg is támadott. Feljelentésem nyomán büntetőügy lett belőle, mivel már volt egy előző felfüggesztett büntetése, tudomásom szerint 2005. decemberében bekellet vonulnia. Még annyit jegyeznék meg, hogy sok esetben fordultam a helyi hatóságokhoz a gyorshajtók, randalírozók, a forgalmi és sokszor rendszám nélküli járművek, és a jogosítvány nélkül vezetők miatt. Intézkedést, vagy segítséget nem, de kifogást, hogy miért nem tudnak semmit tenni ellenük, egy zsákra valót kaptam.

Major Zsolt és Major Lajos vallomásával kapcsolatban észrevételem, megjegyzésem nincs, kisebb időbeli eltérésektől eltekintve, úgy igaz ahogy elmondták.

Szűcs Lászlóné és Szabó László János vallomása úgy igaz, ahogy elmondták.

Tálas János tanú, 6.B.1164/2004/55. számú jegyzőkönyvbe vett vallomásának értékelése, és a legjobb tudásom szerinti helyesbítése.

Tálas János vallomásában, a felesége Tálas Jánosné szül. Danajka Erzsébet által elmondottak-tól újabb, vagy eltérő állításait fogom részletesen elemezni, és pontosítani.

Tálas János vallomása, 6.B.1164/2004/55. számú jegyzőkönyv 16. oldal 5. bekezdés: „voltak többször ott lány osztálytársai is, akik nem is mentek többször, mert játékok közben nézték a TV-t, játszottak a számítógépen, és közben testileg kézzel megsimogatott néhány lányt.” Tálas Dórival és Balázzsal hozzám többször átlátogató lányok Ariella, Réka és Panka voltak. Közölük Ariella, Réka és kisöcse Pisti voltak akik a legtöbbször voltak át nálam. Ariella a 2003. húsvéti szünetben T. Dórival szinte naponta nálam volt, ő volt az akit nem egy alkalommal hallottam Dórinak mondani, hogy gyere menjünk át Vili bácsihoz. T. Dóri nem egy alkalommal mondta nekem, hogy a barátnői kedvelnek engem, szeretnek nálam lenni, és azt is kérdezték tőle: Vili bácsi mindig ilyen kedves? Gondolom ezt a lányoktól kellene megkérdezni, nem Tálas Jánostól! Aki ismeri a gyerekek lelkületét az tudja, hogy egy gyerek sem megy vissza oda, ha csak nem kényszerítik, ahol kellemetlen, és a szemérmét sértő dolgok történtek vele. Mi lenne egy gyerek számára kellemetlenebb, vagy a szemérmét jobban sértő, egy nagypapa korú személy intim próbálkozásainál? Gondolom, ezt is a gyerekektől kellene megkérdezni!
Idézet 6.B.1164/2004/55. számú jegyzőkönyv 16. oldal 5. bekezdés: „Dóri beszélt arról, hogy őt is simogatta játékból”, nem szégyellem, és büszke vagyok arra, hogy tőlem simogatást és ölelést kaptak a gyerekek, a hülyézés, állatozás és a pofonok helyett.

Tálas János vallomása, 6.B.1164/2004/55. számú jegyzőkönyv 16. oldal 7. bekezdés: „azonnal tettlegességben gondolkodtam, de nem került rá sor, azonban feleségem „osztotta” rendesen szóban, keményen.” Tálas János ezen kijelentése hűen tükrözi, a már általam többször is említett „ladányi” mentalitást. A Tálas házaspár a kort nem tisztelve, a saját portámon valóban szemtelen, agresszív és fenyegető volt velem szemben. Én hiszek a konfliktusok civilizált és törvényes megoldásában, indulataim soha nem nyilvánulnak meg fizikai agresszió formájában, ezen a téren óriási hátrányban vagyok. Tálas Jánosné 6.B.1164/2004/25. számú jegyzőkönyvben vett vallomásában megpróbál, egy óvónőtől elvárható hangnemben nyilatkozni. A hatás kedvéért hivatkozik az óvónői képesítésére, idézem: „óvónő lévén nem rontottam rá a gyerekekre,



5. oldal

hanem vigyáztam, és próbáltam úgy hozzáállni, meg se ijedjenek, tapintatosan.” Tálasné ismervén a szakma elvárásait, jól tudta hogyan kell egy óvónőnek hangzani. Az idézett mondat olyan kifejezésekkel van tele, amik ellenkezőjének nem egy alkalommal voltam szemtanúja. Kisebb bűnökért, mint a feltételezett többszörös ajánlataim és a pornó film elhallgatásáért, ég és földíndúlás volt, elnézést ha Tálasné idevonatkozó vallomása kétségeket támaszt bennem, és nem hat meg. Aki ismeri őt, biztosan ugyanígy érezne. Oldalakon át tudnám sorolni a példákat, az állításaim bizonyítására. Tálas szülők véleményem szerinti túlreagálása is kételyt ébreszt bennem, ha azt összehasonlítom a Horváthék reakciójával, akik részéről a vádaskodások tonnákkal súlyosabbak. Tálasék részéről én más indítékot érzek a dolgok mögött. Remélhetőleg idővel, az igazi motivációkra is fény fog derülni.

Tálas János vallomása, 6.B.1164/2004/55. számú jegyzőkönyv 17. oldal 2. bekezdés: „A szóbeszéd az volt, hogy miért nincs neki hozzá életkorban illő barátja, miért kimondottan gyerekekkel barátkozik, 2. évesekkel és kicsikkel.” Gondolom itt elírás történt, a „2. évesek-kel” talán „12. évesekkel” akar lenni, remélem annyira „aberráltnak”, hogy 2. évesekkel barát­kozzak, még az igen „normális „ életet élő Tálas úr sem tart. Ha lenne aki megvizsgálná, hogy Tálas úr és becses neje a két gyereket is beleszámítva, a munkahelyet és iskolát levonva hány személlyel tart fent rendszeres, vagy akár alkalmi baráti kapcsolatot, meglepődne Tálas János fenti kijelentésén.

Idézet 17. oldal 2. bekezdésből: „A rokonságon belül édesanyám is intett bennünket, hogy mik voltak Vilmosnak a régi dolgai, és ezek igazak voltak, borzasztóan restelltük.” Meglepő számomra az, hogy ebben és a 20. oldal 5. bekezdésben elmondottak tudatában Tálas János már a kezdetben szóba állt velem, más talán nem tette volna. Talán ez esetben is bizonyítani akarta, annyira nem „konzervatívak”, hogy egy ilyen „szégyentelen” személlyel ne barátkozzon.

Idézet 17. oldal 2. bekezdésből: „Igazolódni látjuk a pletykákat, szexuális aberrációja van, és a kisgyerekek felé közeledik, ezt mi így látjuk.” Tálas úr ezen kijelentése már szinte „szakvéleménynek”, vagy inkább „vádaskodásnak” hangzik, de ez majd egy másik bíróság által lesz eldöntve! Talán indítványozni kellene, minden gyerekeket szerető személy motivációinak ki­vizsgálását, vagy inkább az „aberrált” gondolkodású személyeket kellene elkülöníteni a többitől!

Tálas János vallomása, 6.B.1164/2004/55. számú jegyzőkönyv 18. oldal 2. bekezdés: „A pornóra visszatérve hozzáteszem, hogy tőlünk felnőttektől, meg tőlem is kérdezte, hogy mi nem nézünk ilyen filmeket?; Adott egy filmet, belenéztem, de a feleségem nem nézte meg. Ezzel azt akartam, hogy talán mutatjuk, hogy annyira nem voltunk konzervatívak.” Szégyellhetem magam, hogy a gyerekek mellett már a felnőtteket is megpróbálom manipulálni, és úgy látszik sikerrel. Tiszta lelkiismerettel jelenthetem ki, hogy Tálas úr ezen állítása valótlan, amúgy is furcsa módja ez a „nem vagyunk konzervatívak” bizonyítására. Tálas úr egy CD adott nekem, amit állítólag egy ismerősétől kapott kölcsön, én azt rámásoltam egy VHS kazettára és visszaadtam neki. Dr. Mészáros ügyész úr a szünetben való beszélgetésünk során, megkérdőjelez­te a CD másolás céljából való átadását, hiszen mint mondta, azt Tálas úr is letudta volna játszani. Kijelentettem, hogy Tálas úrnak ebben az időszakban még nem volt DVD lejátszására alkalmas számítógépe, sem DVD lejátszója, amúgy is a hálószobájukban levő videón szándékozták nézni.

Tálas János vallomása, 6.B.1164/2004/55. számú jegyzőkönyv 18. oldal 5. bekezdés: „A „pornó” kifejezés a családunkban nem honos, a gyerekek otthon ilyesmiről nem hallhattak semmit”. A Tálas gyerekek korlátozás nélkül nézhették a kora délután kezdődő, nem 5-9. éves gyerek helyes irányú „személyiségfejlődését” elősegítő műsorokat: Mónika, Balázs, Jakubcsek,


6. oldal

majd a „Barátok között” és a„valóság” show-kat. E műsorok nézésének engedélyezését kritizáltam, és ez ami nem tettszett, főleg a Tálas anyukának, hiszen óvónő létére ő tudja mit nézhetnek a gyerekei. A „pornó” kifejezést többet hallottam a gyerekektől, mint a szülőktől. Emlékszem, hogy Tálas Dóri már 2002.-ben többször megkérdezte: „Vili bácsi van neked pornód?” Volt olyan érzésem, mintha a Tálas szülők tesztelni akartak volna engem, gondoltam talán a rólam terjesztett pletykák miatt. Válaszom mindig az volt: „ha lenne, akkor sem mutatnák nektek ilyesmit, a ti pletykás természetetekkel holnap már mindenki tudná a faluban”, ezzel ütöttem el a dolgot.

Tálas János vallomása, 6.B.1164/2004/55. számú jegyzőkönyv 20. oldal 2. bekezdés: „Amikor mi vettünk szintetizátort, rá két hét múlva Vilmos is vett egyet, hogy a lány ott játszon. Minden eszközt megfogott, hogy ott legyenek a gyerekek” . Tálas úr itt megint valótlant állított, én 2000. karácsonya körül vettem egy Casio márkájú szintetizátort. Tálas Dóri pedig 2002. karácsonyára kapott egy, ha jól emlékszem Roland márkájú szintetizátort. Az én Casio márkájú szintetizátorom 2001. januári létezését bizonyítja, a 6.B.1164/2004/39. számú jegyző-könyv 10. oldal 3. bekezdése: „Az első, CD-1. feliratú CD-lemez szerint 2001. január 26.-i mozgókép rögzítés látható, ahol szintetizátoron gyerekek játszanak”. A szintit nem a gyerekek átcsábítására vettem, ők már 2000. májusa óta rendszeresen átjártak hozzám, nem kellett újabb csali, mindez Tálas szülők fejében fogant meg ilyen formában. Ha macskájuknak enni adtam, vagy játszottam vele, szerintük az csakis a macska átcsábítása céljából történt. Mondanom sem kell, furcsa értékrendszer uralkodik ebben a közösségben, minden anyagiasság és érdek alapra épült, még a gondolkodásuk is.

Tálas János vallomásának utolsó pár bekezdése feltűnően a lejáratásomat szolgálja, fogalmuk sincs arról mi az igazság, feltehetően a sógorom veleszületett rosszindulatú beszédére építve fantáziálnak. Ezekre a vádaskodásokra, a törvény előtt való felelőségre vonás, nem fog elmaradni.

Donkó József tanú, 6.B.1164/2004/55. számú jegyzőkönyvbe vett vallomásának értékelése, és a legjobb tudásom szerinti helyesbítése.

Donkó József a 2005. december hó 12. napján megtartott folytatólagos tárgyaláson, nem mondott olyasmit ami helyesbítést igényelne. Azonban a 45. sorszámú, 2003. július 17.-én keltezett, dr. Pongrácz Zsolt tanácselnök által ismertetett rendőri jelentés és melléklete, tartalmaz olyan Donkó József úr által tett kijelentéseket, amiket én alaptalan vádaskodásnak és rágalmazásnak minősítek. Mivel a 45. sorszámú rendőrségi iratról jelenleg nincs másolatom, pontos tartalmáról nincs tudomásom, ez okból kifolyólag annak beszerzéséig nem tudok, és nem is kívánok nyilatkozni.

Ezúttal újra kérelmezem az ellenem foganatosított lakhelyelhagyási tilalom teljes feloldását, visszautasítás esetén a jogorvoslás lehetőségét. A korlátozás indokolatlan, és előítéleteken alapszik. Ugyancsak sérelmezem az ellenem folytatott eljárást, és az általa elszenvedett joghátrányokat.


Tisztelettel: _________________________________
Holló Vilmos Ferenc

Jászladány, 2006. január 16.